Kína és a személyiségi jogok kapcsolata napjainkban

Az elmúlt negyedév során több szempontból is vizsgálat alá vettem szemléim során Kína biztonságpolitikáját, már amennyire napjainkban ez lehetséges egy szemlélő számára, valamint annak viszonyulását a személyiségi jogokhoz.. A tisztánlátás végett érdemes összegzésként egybegyűjtve rátekinteni, mik is történtek az elmúlt hónapokban és ezek az események milyen oldalait is mutatták meg Kínának.

A mesterséges intelligencia erősödése

Első vizsgálatunkat a kályhánál érdemes kezdeni, vagyis ott, ahol a nyugati ember leginkább ki van téve a kínai megfigyelési rendszereknek, az interneten. Kína már a 2000-es évek közepe óta hírhedt nagy méretű megfigyelő rendszeréről. Az országban napjainkra több mint 700 millió térfigyelő kamerát telepítettek, ami körülbelül a világ összes térfigyelőjének 70-75%-át teszi ki. Ennek ismeretében kijelenthető, hogy az állam nagyon sok forrást fordít a lakosság megfigyelésére, így a belső rend megtartására. Ezzel párhuzamosan Kína igyekszik nyomást gyakorolni az országon kívül felszólaló hangokra is, melynek egyik legutóbbi kísérletét az OpenAI fedezte fel.

A tiltott kínai profilok az OpenAI kutatásai alapján a cég termékét, a ChatGPT-t social media monitoring-ra, azaz közösségi média oldalak megfigyelésére alkalmas AI fejlesztésére próbálták használni. Az eszköz kifejlesztéséhez a Meta Llama névre hallgató nyílt forráskódú rendszerét használták, ami dokumentumok elemzésével lett volna képes létrehozni egy valós idejű szövegelemző programot. Az eszköz célja a legnépszerűbb nyugati közösségi oldalak posztjaiból kiszűrni azokat, melyek Kína ellenes szövegeket tartalmaznak, valamint Kína ellenes tüntetések szervezésére buzdítanak, majd ezeket továbbítani a működtetőn keresztül az állami szerveknek. A dolog akkor látott napvilágot, mikor a fejlesztők nagy valószínűséggel a szoftver forráskódját a ChatGPT segítségével próbálták meg ellenőrizni, amit a kutatócsoport észre is vett.

Korábban a Google Threat Intelligence Group januárban 57 olyan felhasználót talált, akik a Google Gemini AI-át próbálták meg kutatásokra, valamint tartalom gyártásra és a fejlesztés során felmerült problémák megoldására. A kínai profilok ebben az esetben a Gemini-t leginkább felderítési és rendszerekbe való betörési módszerek kidolgozására alkalmazták a kódok tesztelésén kívül.

Az OpenAI nyilatkozata szerint annak ellenére, hogy látható milyen veszélyeket hordozhatnak magukban az AI rendszerek, hatékonyak a visszaélések felderítésére is. Hozzáteszik továbbá azt is, hogy az ilyen esetek segítik is a technológia fejlesztését is abban az eseteben, ha a tapasztaltakat megosztják más szolgáltatókkal is.

Az esettel kapcsolatban megfigyelhetőek a fentieken felül, hogy Kína a belső információs kontrollon kívül igyekszik valamilyen szinten érdekei szerint manipulálni az országot körülvevő világ véleményét is. Ez önmagában nem tekinthető nagy problémának, hiszen más nagyhatalmak is megpróbálnak kialakítani magukról egy képet a világ számára, amire az internetet is felhasználják, viszont a Kínával kapcsolatos aggályokat az ország zártsága idézi elő, ami államformájából és állami ideológiájából is következik. Kína adottságaiból és eddigi teljesítményéből következik az is, hogy nagy valószínűséggel a közeljövőben már nem lesz szüksége az amerikai, illetve egyéb nyugati cégek termékeire ahhoz, hogy saját rendszereit fejlessze, vagy hogy elvégezhesse saját megfigyeléseit. 

Kína belső rendszere

Miután láttuk, mik Kína céljai azokkal az emberekkel, akik az országon kívül kívánnak véleményüknek hangot adni, érdemes ránézni az országban kiépített óvintézkedésekre is. A kínai népi kongresszusnak tett márciusi jelentésben számoltak be róla, hogy Chongqing nagyvárosában közel 30.000 megfigyelő kamerát és közel 250 szkennert telepítettek, ezzel bővítve az országos szintű megfigyelő hálózatot. Hosszabb távon a helyi kormányzati szervek viszont költséghatékonyabb és tradicionálisabb megoldásokra kényszerülnek; a "besúgó-hálózatok" kiépítésére.

A városban elhelyezett kamerák mennyisége soknak tűnhet, viszont a számuk elenyésző a teljes hálózat 540 milliós állományához képest. Céljuk nem feltétlen csak a bűnmegelőzés segítése, vagyis pontosabban nem a nyugati értelemben vett bűnmegelőzés. A kínai kormány célja a társadalmi jólét és a belső stabilitás fenntartása. A lakosság megfigyelésével tudják az elégedetlenséget, illetve a mindennapokkal kapcsolatos panaszokat kiszűrni, majd megoldást találni a problémákra. Az így leírt rendszer gyökér kormányzásnak nevezi Lin Xuyang, a város népi kongresszusi delegáltja, valamint a város Beibei körzetének titkára.

A 2018-as előirányzat szerint a cél körülbelül 15-20 házas egységeket kialakítani, melyet egy kijelölt személy figyelemmel kísér, majd ezek a személyek a helyi tanácsnak tesznek jelentéseket. Az ilyesfajta ellenőrzés nem idegen, illetve nem is egy új jelenség Kínában és nemcsak a közelmúltra tekintettel. Már a kulturális forradalom idejében is működött egy besúgórendszer, melynek szintén célja volt az államellenes, illetve a közhangulatot felbujtó emberek és tevékenységek kiszűrése és megelőzése. Bár jelenleg nincs annyira tiszta rálátásunk a kínai mindennapok működésére, hiszen az ország ma is viszonylag zárkózott, viszont az akkori célokkal ellentétben, jelenleg nincs annyira konkrét ideológiai oka a megfigyelésnek, inkább a status quo megtartása a cél. A történelmi párhuzam nem véletlen, mivel a nagy megfigyelő és arcfelismerő rendszerek kiépítése rendkívül költséges folyamat, egyes területeken elkezdtek alkalmazni "emberi megfigyelőket" is. A munkára ebben az esetben inkább civileket és önkénteseket alkalmaznak, akik így élhetik mindennapjaikat és a megfigyeltek számára sem lesz gyanús a kedves viselkedésük, hiszen a saját szomszédjukról van szó adott esetben.

A megfigyelő rendszer nagy kiterjedtsége és további építése indokolt abból a szempontból, hogy az ország lakossága hatalmas, illetve a keleti országrész népsűrűsége is eredményezi egy, a nemzetközi átlaghoz képest nagyobb és sűrűbb, térfigyelő hálózat kiépítését, mivel a kamerák valóban jelenthetnek visszatartó erőt a bűnelkövetőkkel szemben. A kamerákhoz társuló szkennerek sem lennének kifogásolhatóak abban az esetben, ha azokat csak a hatóságok által keresett személyek megtalálására használnák, viszont Kínában a technológia használatát nem korlátozzák az imént említett célokra, ami személyiségi jogi kérdéseket vet fel. Mindehhez érdemes még hozzátenni, hogy az 1970-es évektől kezdve az állami ideológia "lazulásának" következtében kialakulhatott egy jóléti társadalom, amit az állampárt veszélyesnek tart az ideológiájából következően, ezért szeretné a békét fenntartani úgy, hogy az nem megy az általuk veszélyesnek gondolt társadalmi réteg életminőségének a rovására.

Az ország kapcsolata a szomszédokkal

Kína Oroszországgal együtt a legtöbb szomszéddal rendelkező ország, ezért ügyelnie kell az ezekkel az országokkal ápolt kapcsolataira is úgy, hogy a maga által fenntartani kívánt kép ne csorbuljon. A személyiségi jogok az alább tárgyalt esetben kereszteződnek az ország kisebbségi jogokkal kapcsolatos konfliktusaihoz is. Még év elején thai újságírók látogatást tettek Kína északnyugati régiójában Xinjiang-ban (ejtsd: Hszincsiáng), mely az ujgur kisebbség autonóm nemzetiségi területe a kínai államigazgatásban. A látogatás apropója a Thaiföld által korábban Kínába deportált 40 ujgur meglátogatása és interjú készítése. Az újságírók által készített anyagokat viszont a nem engedték ki az országból előzetes átvizsgálás nélkül.

Az említett 40 ujgur korábban a büntetés végrehajtása elől elszöktek Kínából, majd mikor a thai hatóságok elfogták őket, az állam visszaküldte Őket Xinjiang-ba. A cselekedetet számos nyugati emberjogi szervezet és állami vezetés elítélte, leginkább a kínai kisebbségi politika ismeretében. Kína nyugati országrészében élő kisebbségeket a veszélyességük miatt gyakran munkatáborokba zárják, ahonnan nagyon nehezen, vagy sosem kerülnek ki, ezért is volt meghökkentő a thai vezetés viszonyulása az államukba szökött ujgurokkal szemben. Az újságírók látogatása mögött a közvetlen párbeszéd, esetleg interjú készítésének szándéka állt, mivel addig csak hálózaton keresztül volt lehetőség közvetett kommunikációra.

Az újságírók, ottlétük során egy előre megtervezett, szigorúan fogott túrát jártak végig, illetve az elmondásuk szerint az állam igyekezett a terület egy széppé varázsolt arcát mutatni. A látogatás elején megkérték, hogy az ujgurok arcát, valamint a kínaiak arcát is ha lehet, homályosítsák el, illetve kínai tisztviselőkről egyáltalán ne készüljön kép. A korlátozások ellenére a látogatást követően az országot addig nem hagyhatta el egy újságíró sem, míg át nem nézték az általuk készített képeket.

Ezzel szemben Thaiföld legnépszerűbb hírportála, a Thairath beszámolója szerint a jelenlegi thai miniszterelnök dicséri Kína erőfeszítéseit Xinjiang fejlesztésére és a visszaküldött ujgurok megsegítésére.

Az eset egy példája annak, hogy a Kínával szomszédos országok, leginkább az elmaradottabb szomszédok, igyekeznek egy Kínának tetsző attitűdöt felvenni, melynek célja a megfelelő diplomáciai kapcsolatok ápolása. Thaiföld esetében ebbe beletartozik a kínai kisebbségi politika támogatása, valamint az együttműködés abban a cenzúrában, ami a külvilág szemei elől eltünteti Kína kevésbé pozitív tulajdonságait, így javítva a külvilág általi megítélését.

Kína saját interenete és annak terjedése

Végül érdemes visszatérni oda, ahonnan elindultunk; Kína és az internet kapcsolata. A világháló része a kínai internet is, mégis a cenzúrázásnak köszönhetően sikerült virtuális falakat emelni az ország hálózata köré. Az internet szabadságát tekintve aggasztó előjeleket mutat az, hogy maga Kína más országokban is terjeszti a "zárt rendszerét". Közép- és kelet Ázsia számos országa törekszik a maga országában kiépített internethálózatának "elkerítésére" a világháló többi részétől. Nyugaton erre a leghíresebb példákat Oroszország, illetve Kína adhatja, viszont megoldásaik eltérnek egymástól. Kínában a hazai közösségi média oldalak mellet ugyanis be vannak tiltva azok az oldalak, melyeket a világ többi részén (köztük Oroszországban is) a felhasználók többsége használ. A kínai hálózat eféle leválasztását nevezik úgy, hogy a Nagy Tűzfal, utalva a nagyfalra.

Az év elején a pakisztáni kormány elkezdett egy, a kínaihoz nagyon hasonló elszigeteltebb hálózat kiépítésére, melynek célja a VPN hálózatok visszaszorítása. A VPN hálózatok segítségével ugyanis a nem elszigetelt hálózati környezetben sokkal könyebb olyan oldalakat elérni, melyek egyébként be vannak tiltva az országban. Kínával ellentétben Pakisztánban lehet még használni a nyugati világ nagy webes felületeit, viszont közülük is csak néhányat, mert a többségük már be lett tiltva (például az X-et, azaz agy egykori Twittert 2024 februárjában tiltották be). Az állam az elszigetelt hálózat kiépítését azzal indokolta, hogy ezzel is csak a belső rendet és a polgárok biztonságát próbálják megóvni. Az infrastruktúra kiépítésében a Huawei-hez hasonló kínai multinacionális nagyvállalatok is segédkeznek.

A pakisztáni szituáció, illetve a kiépítésre adott magyarázat egyben jól összefoglalja Kína hozzáállását is a saját rendszeréhez. Az internet korlátozása elősegíti, hogy a felhasználók csak olyan hazai fejlesztésű oldalakhoz férjenek hozzá, melyeket az állam által támogatott cégek fejlesztenek, valamint tartnak fenn, és őrzik felhasználóik személyes adatait. Mindezekből kifolyólag az állam rendelkezik az internetes felhasználói adataival, csak több lépcsőn keresztül. A regisztrált felhasználó adatait a fenntartó vállalat őrzi, melynek működése viszont nagyban függ az állami támogatásoktól is (a tradícionálisabb szocialista gazdasági modell része, hogy a kínai gazdasági életben a magántulajdon, illetve a magánvállalkozások csak is állami engedéllyel működhetnek és növekedésüket is nagyban befolyásolhatják támogatásokkal), így jogosan felmerülő probléma, hogy biztonságban van e az átlagember személyes adata, ha azt egy vállalatnak adja oda?

Összegzése a tapasztaltaknak

Kína Ázsia nagyhatalma, ebben a szerepében pedig ápolnia kell magáról egy képet a nagyvilág felé, melyben megpróbálja a hiányosságait valamint azokat a cselekedeteit, melyek rossz színben tüntetnék fel az országot, eltüntetni. A nagyhatalmiság mellett maga az ország is hatalmas méretű, így kifejezetten ügyelni kell a határokra, az országban élő kisebbségekre is, valamint a hatalmas lakosságra is, melynek 90%-a az ország keleti partvidékén él, így teremtve egy elképesztő mértékű népsűrűséget. A népsűrűség okán pedig a társadalom kordában tartása és megfigyelése is nehézzé válik, ezért kell egy sok egységből álló, nagyon alapos megfigyelő rendszer. Végezetül pedig Kína egy népi demokrácia, ahol a lakosságot érintő igazán fontos döntésekben egy párt dönt, így annak érdekei mentén lehet befolyásolni a jogalkotást is, valamint a létező törvényeket is kikerülni. Viszont ezen érvek mellett érdemes azt is figyelembe venni, hogy a han többségi lakosság számára az állam intézkedései és a megfigyelő rendszer személyiségi jogokat meg-megsértő működése nem lenne probléma, amennyiben az állam értesítené őket róla. A kínai társadalom egyik legfontosabb törekvése, ha a politikáról van szó, a stabilitás megteremtése, ennek érdekében pedig képesek alávetni magukat mindezen intézkedéseknek, mert bíznak az ország vezetésében és nem akarnak káoszt.

Kép forrása: Kovács Rudolf