inapló szemle: A kreativitás ára: szerzői jogi dilemmák a generatív mesterséges intelligencia korában

A digitális tartalmak gyors terjedésével egyre nehezebb világos határokat húzni a szerzői jogi kérdésekben. Az eredetiség fogalma elmosódik, miközben a jogi szabályozás egyre összetettebbé válik, ami megnehezíti annak eldöntését, hogy kihez tartozik egy adott szellemi alkotás. Ezért különösen fontos körültekintően eljárni, amikor valamit megosztunk vagy publikálunk, mert akár jogi viták is kialakulhatnak. A mesterséges intelligencia és a szerzői jogok közötti probléma alapvetően abból ered, hogy a generatív rendszerek gyakran hatalmas mennyiségű, emberi szerzők által készített adatokat használnak fel a tanulási folyamatuk során, mindezt felhasználási engedély nélkül.

A generatív mesterséges intelligencia és a szerzői jogok ütközése

A mesterséges intelligencia és a szerzői jogok közötti feszültség napjaink egyik legvitatottabb témája, térnyerése egyre élesebb nézeteltéréseket vált ki. Az MI fejlődése lehetőséget ad arra, hogy a gépek egyre inkább képesek legyenek utánozni az emberi alkotókat, de ez komoly kérdéseket vet fel a szerzői jogok védelme és az alkotók tulajdonjogai szempontjából. Az AI rendszerek ugyanis hatalmas mennyiségű adatokat, köztük szerzői joggal védett tartalmakat, például műalkotásokat, cikkeket és zenéket használnak fel a tanuláshoz, ami gyakran jogsértő helyzeteket eredményez. Ez már számos perhez vezetett a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek ellen. Művészek világszerte aggodalmukat fejezték ki, mivel ezek az eszközök képesek gyorsan és olcsón utánozni stílusukat, így veszélyeztetve megélhetésüket. A mesterséges intelligencia térhódításával kapcsolatos aggodalmak nem csupán jogi és gazdasági, hanem mélyen etikai kérdéseket is felvetnek.

Ben Y. Zhao, egy ismert számítástudomány professzor rámutatott arra, hogy korábban a mesterséges intelligencia főként hasznos célokat szolgált, ezek egyértelműen pozitív hatással voltak az emberek életére. Most viszont a figyelme inkább arra irányul, hogyan lehetne megvédeni az embereket – különösen az alkotókat – az olyan generatív AI-rendszerek káros hatásaitól, amelyek hozzájárulnak személyes adatok vagy tartalmak engedély nélküli felhasználásához. Zhao szerint a problémák nem önmagából a technológiából fakadnak, hanem abból, ahogyan azt az emberek felhasználják. Úgy véli, a legnagyobb veszélyt nem is maga az MI jelenti, hanem az a gazdasági és politikai hatalom, amely mögötte áll. „A kontroll, amit elveszítünk, nem az AI irányába történik, hanem a pénz és az extrém mértékű erőforrások felé. A társadalom a jövőbeli gazdasági haszon reményében feláldozza a kreativitást, a médiában megjelenő igazságot és az online térbe vetett bizalmat.” Zhao továbbá felhívja a figyelmet a 2000-es évek eleji szerzői jogi harcokra, amikor a zenei fájlmegosztás és a peer-to-peer hálózatok forradalmasították a tartalmak elérését. Akkoriban a technológia által veszélyeztetett szereplők még rendelkeztek elegendő erőforrással és jogi háttérrel, hogy megvédjék érdekeiket. Ma azonban a helyzet megfordult: éppen azok a cégek sértik meg a szerzői jogokat, akiknek megvannak az eszközeik, hogy elkerüljék a felelősségre vonást, míg az alkotók és kisebb szereplők sokkal védtelenebbek.

Jogos felhasználás vagy jogtalan másolás?

A szerzői jogi védelem célja, hogy megvédje az alkotók jogait, és biztosítja számukra a jogot a műveik felhasználásáról való döntéshez. Azonban a mesterséges intelligencia megjelenésével ez a védelmi rendszer egyre inkább bizonytalanná válik. A generatív AI rendszerek képesek az emberi kreativitás utánzására, azonban gyakran használják fel mások műveit anélkül, hogy az alkotók engedélyét kérnék. Jelenleg több tucat jelentős szerzői jogi per zajlik generatív mesterséges intelligenciát fejlesztő cégek ellen. Ezeknek az ügyeknek a középpontjában az a vád áll, hogy egy-egy nagy technológiai vállalat jogosulatlanul használt fel szerzői jog által védett tartalmakat modelljeinek betanítására. Ezek a tartalmak lehetnek könyvek, újságcikkek, műalkotások, programkódrészletek, dalszövegek, hangfelvételek vagy gyakorlatilag bármilyen alkotás, amit a szerzői jog véd.

Az eljárások központi kérdése, hogy a cégek jogszerűen – vagyis törvényesen – használták-e ezeket az adatokat az AI-modellek betanítására. A legtöbb vád nemcsak az MI működésének kimeneteit, hanem már az adatfeldolgozás szakaszát is jogsértőnek tartják. Néhány bíró már elutasította azokat a kereseteket, amelyek az AI által generált tartalmak hasonlóságán alapultak, arra hivatkozva, hogy nem bizonyítható a lényegi egyezés, azonban ez nem jelenti automatikusan azt, hogy a tanítási szakaszra vonatkozó jogsértési állításokat is elutasítanák. Különösen érdekesek azok az ügyek, amelyek a betanítás során történt jogsértésekre fókuszálnak, mivel a felperesek gyakran meggyőző, konkrét bizonyítékokat tudnak felmutatni – beleértve akár az alperesek közvetlen elismeréseit is –, hogy a cégek engedély nélkül használták fel a tartalmakat. Ennek következtében a figyelem a technológiai vállalatok „fair use” melletti védekezésére fog összpontosulni. Hasonlóan korábbi ügyekhez – mint a Google Books vagy az Android esetében – ezek a cégek arra hivatkoznak, hogy a felhasználás szükséges volt ahhoz, hogy egy közérdeket szolgáló technológiai újítást hozzanak létre. A perek kulcskérdése így az lesz: vajon a szerzői jog által védett adatok ilyen jellegű használata valóban méltányos használatnak minősül-e? A bíróságok előtt egyre inkább felmerül, hogy vajon a mesterséges intelligencia rendszerek átléphetik-e a szerzői jog védelmét és lehetővé tehetik-e a jogtalan másolást.

AI-training és szerzői jog nemzetközi szabályozása

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy különböző országok eltérően kezelik a mesterséges intelligencia és a szerzői jogok kérdését.

Az Egyesült Államokban a szerzői jog minden ember által létrehozott alkotást véd. Abban az esetben ha egy mesterséges intelligencia által generált tartalom úgy jön létre, hogy abban nem mutatható ki egyértelmű emberi közreműködés, akkor az ilyen mű nem részesül szerzői jogi védelemben. Ha egy AI-modell valakinek a munkáját utánozza, az az Egyesült Államokban többnyire megengedett, mivel a szerzői jog nem védi az alkotói stílust vagy technikákat.

Nemrég a Fehér Ház Tudományos és Technológiai Politikai Hivatala (OSTP) felhívást intézett szakpolitikai javaslatokra. Ennek keretében a Google és az OpenAI is olyan irányelveket javasoltak, amelyek szerint a nemzetbiztonsági érdekek indokolttá teszik az MI fejlesztésének elősegítését – akár szerzői jogi engedélyek nélkül is. Mindkét cég úgy érvelt, hogy a szerzői jogi védelem alá eső anyagok felhasználásának korlátozása gyengítheti az Egyesült Államok technológiai versenyképességét és lassíthatja az innovációt. Ezért a "fair use" szabályainak lazítását szorgalmazták, minden típusú – akár jogvédett – adatra vonatkozóan. A Fehér Ház által kiadott végrehajtási rendelet, az AI Action Plan elsődleges célja az amerikai AI dominancia megerősítése.

Az Egyesült Királyságban és az Európai Unióban az MI cégek számára az úgynevezett „opting-out” rendszert vezették be, amely lehetőséget ad a jogtulajdonosoknak arra, hogy kizárják műveiket a mesterséges intelligencia tréningjéből. Azonban sok esetben a tartalom már akkor bekerült az AI adatbázisaiba, mire a jogtulajdonosok jelezhetik, hogy nem kívánják engedni a felhasználást. Az Egyesült Királyságban jelenleg megengedett, hogy a mesterséges intelligenciával foglalkozó cégek szerzői jog által védett műveket használjanak fel modelljeik betanítására, kivéve, ha a tartalom készítője kifejezetten tiltja ezt. Ugyanakkor komoly problémát jelent, hogy nincsenek egységes, könnyen elérhető lehetőségek az ilyen típusú kizárásra. Ez akadályokat gördít a jogtulajdonosok elé, és megnehezíti a szabályok betartatását, mivel sok AI-fejlesztő engedély nélkül használja fel a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakat. Emiatt jelenleg gyakorlatilag alig létezik globális szintű védelem azon alkotók számára, akiknek stílusát – például művészek, grafikusok, illusztrátorok és fotósok esetében – az AI eszközök lemásolják vagy újraalkotják. Az Európai Unió hozzáállása hasonló, itt is létezik „opt-out” lehetőség a szerzők számára, de sok esetben mire a kizárási szándékukat jelezhetik, adataik már bekerültek az AI-tréningekbe.

Szingapúr és Japán a világ legliberálisabb szerzői jogi szabályozásai közé tartoznak, amikor az AI tréningekről van szó. Mindkét ország szerzői jogi törvényei lehetővé teszik a szerzői joggal védett anyagok felhasználását mesterséges intelligencia rendszerek betanítására továbbá hozzájárulnak a kereskedelmi célú felhasználáshoz is jogsértés nélkül.

Japánban egy úgynevezett „nem haszonszerzési célú felhasználás” szabályozás van érvényben, amely engedélyezi az AI-modellek számára a szerzői joggal védett tartalmak betanításra történő használatát, ugyanakkor megtiltja azok újraalkotását vagy az eredeti stílus másolását. Japán szerzői jogi törvényének egyik cikke világos irányelveket tartalmaz: ha egy művész anyagi helyzete károsodik, vagy jó hírnevét sérelem éri az AI által történő felhasználás miatt, az szerzői jogsértésnek minősül.

Az alkotók jogaik és szerepük a digitális tudástérben

A szerzői jogi viták közepette egyre hangsúlyosabbá válik az a kérdés, hogy miként biztosítható a tudáshoz való fenntartható és méltányos hozzáférés a digitális korszakban. Nicole Pfister Fetz, az Európai Írószövetség (EWC) főtitkára 2025 áprilisában, a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) 46. ülésszakán világosan rámutatott: a digitális és oktatási válságok egyre súlyosbodó kihívásaira, amikre nem adhat választ önmagában a szerzői jogi szabályozás. Ehelyett alapvető szemléletváltásra van szükség: el kell ismerni, hogy a szerzők művei alapvető forrásként szolgálnak nemcsak a könyvtárak és oktatási intézmények, hanem a sajtó és a média számára is. Ez az elismerés nem csupán etikai, hanem gyakorlati szempontból is kulcsfontosságú. A szerzői tartalmak megfelelő kezelése elengedhetetlen ahhoz, hogy a tudáshoz való hozzáférés ne váljon kiváltsággá, hanem mindenki számára elérhető és fenntartható maradjon, különösen a digitális oktatás és információszerzés egyre gyorsabban fejlődő világában.

Ezzel párhuzamosan a tartalomszolgáltatók is igyekeznek megerősíteni pozíciójukat a mesterséges intelligencia fejlesztőivel szemben. Egyre több kiadó próbálja korlátozni a mesterséges intelligencia rendszerek hozzáférését a tartalmaikhoz úgynevezett „nem egyeztetett” szerződéseken keresztül – ilyenek például a böngészés során automatikusan elfogadott feltételek (browse-wrap licencek), a végfelhasználói licencszerződések (EULA), vagy a weboldalak általános felhasználási feltételei. Ezek jogilag kötelező érvényűvé válnak abban a pillanatban, amikor a felhasználó rákattint az „elfogadom” gombra, még akkor is, ha a feltételeket gyakran el sem olvassák.

A New York Times például frissítette felhasználási feltételeit, és kifejezetten megtiltotta cikkeinek és képeinek AI-tréning célú felhasználását. Bár a fogyasztók ritkán olvassák el ezeket a dokumentumokat, a bíróságok gyakran úgy tekintik őket, mintha azokat egyenrangú, jogilag tájékozott felek tárgyalták volna le és írták volna alá. Ez a gyakorlat jelentős jogi védelmet biztosít a tartalomszolgáltatók számára, különösen a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szerzői jogi vitákban.

A Penguin Random House (PRH) olyan megfogalmazást is belefoglal szerzői jogi nyilatkozatába, amely kimondja: „A könyv egyetlen része sem használható fel vagy sokszorosítható mesterséges intelligencia technológiák vagy rendszerek betanításának céljából.” A PRH ezzel kifejezetten kizárja a műveit a szöveg- és adatbányászati kivétel hatálya alól, összhangban az Európai Unió szerzői jogi irányelvével.

Fontos azonban észben tartani azt, hogy a nyilvánosan közzétett szerzői jogi figyelmeztetések önmagukban nem írhatják felül a tisztességes felhasználás elvét vagy más, a felhasználót megillető jogokat.

Hogyan teremthető egyensúly a jövő szabályozásában?

A mesterséges intelligencia fejlődésével az AI által generált tartalmak egyre inkább részesülnek a szerzői jogi viták középpontjában. A jogi környezet világszerte gyorsan változik, ahogy a technológiai újítások új kérdéseket vetnek fel a szerzői jogok és a kreativitás védelme terén. Az MI rendszerek folyamatosan fejlődnek, és a jogalkotóknak is lépést kell tartaniuk e változásokkal, hogy biztosítsák az alkotók jogainak védelmét, miközben lehetővé teszik az új technológiák előnyeinek kihasználását.

A jövőben várhatóan egyre több jogi eset és törvénymódosítás foglalkozik majd a mesterséges intelligencia és a szerzői jogok közötti egyensúly megteremtésével. A cél az lenne, hogy a kreatív szakmák érdekeit és az AI fejlesztésének előnyeit egyaránt figyelembe véve hozzanak létre olyan jogszabályokat, amelyek tisztázni tudják, hogy hol húzódnak a határok a mesterséges intelligencia és a szerzői jogi védelem között. Az előttünk álló időszak egyik legfontosabb kérdése tehát az lesz, hogy hogyan lehet egyensúlyt teremteni az alkotók jogainak védelme és az új technológiák fejlődése között – úgy, hogy közben a társadalom egésze számára is biztosított maradjon a hozzáférés a tudáshoz és kulturális értékekhez.