Életünk szerves részévé váltak az okos eszközök. Legyen szó az otthonunkról, a munkahelyünkről vagy egyáltalán a minket körülvevő világról, bárhol és bármilyen formájában találkozhatunk velük. Sokan rögtön arra asszociálnak, hogy ez egy igen bonyolult és veszélyes dolog, de egyszerre érdekes és praktikus. Olyan kifejezések, gondolatokat juttathatnak eszünkbe ezekről a multifunkcionális tárgyakról, mint mesterséges intelligencia, robot, okos telefon, jövő, fejlődés(fejlesztés), informatika, bizonytalanság, kényelem, okos ház, okos autó és még folytathatnám a sort tovább.Kezdjük az elején!
"1999-ben még nem beszélhettünk IoT-ról, bár "A dolgok internete" már fejlesztés alatt volt. Az egyik első internetes próbálkozásnak tekinthető például a Carnegie Melon Egyetem kóla-automatája a korai 1980-as években. A programozók a gépet rákötötték az internetre, hogy bármikor ellenőrizhessék a feltöltöttségét, illetve a hűtött italok mennyiségét. Így eldönthették, hogy érdemes-e lemenni az automatához.Magát az IoT fogalmat az angol Kevin Ashton alkotta meg 1999-ben, mialatt az globális tárgyak rádiófrekvenciás azonosításával foglalkozó Auto-ID Labs-nél dolgozott. Az IoT-t formálisan azonban csak 2005-ben kiáltotta ki az International Telecommunication Unio (ITU) az ITU Internet Reports abban az évben megjelent számában. Az IoT-re jellemző, hogy többek kínál, mint sima eszközök, rendszerek és szolgáltatások hálózati csatlakozása, mivel ez már M2M (Machine-To-Machine = kb. gép a géphez) csatlakozást jelent, amely egyaránt magában foglal különféle protokollokat, tartományokat és alkalmazásokat."
Ashton szerint, ha a mindennapi használati tárgyaink fel lesznek szerelve internettel, akkor a számítógépes rendszerekkel ezek részben, illetve egészben leltározhatóvá és/vagy szabályozhatóvá is válnak. Ezek az azonosítók jelenlegi lehetőségei:
WiFi jelforrás – mobiltelefonok, tabletek
RFID chip – értsd: rádiófrekvenciás azonosítók
NFC – értsd: közeli érzékelők, pl.: PayPass bankkártyák
GPS azonosító – autókban vagy mobiltelefonokban
Vonalkódok – áruházakban az egyes árufajták azonosításához
QR-kódok – mobiltelefonnal leolvasható reklámokhoz, illetve feliratokhoz.
Digitális vízjelekhez – jogvédett képeknél.
Eredeti értelmezés szerint az összes IoT-ben érdekelt használati tárgy kap egy számítógéppel értelmezhető azonosítót, amelyet így a mindennapi élethez fel lehet használni egy megfelelő leolvasás, illetve beazonosítás után. Így lehet például megoldani az áruházakban a készletgazdálkodást és a megfelelő utánrendelést.
Mit is rejt magában ez a fogalom?
"A „dolgok internete” fogalom – angolul Internet of Things (IoT) – egyrészt azt írja le, hogy a számítógép, a személyi számítógép („PC”) adott alkalmazási területeken egyre inkább „eltűnik” és szerepét „intelligens tárgyak, dolgok” veszik át. Ahelyett, hogy (mint jelenleg) a számítástechnikai eszköz az ember figyelmének a központjában áll, a „dolgok internete” szinte láthatatlanul, észrevétlenül kell, hogy szolgálja az embereket, anélkül, hogy zavarná őket.Másrészt fizikai megvalósítás során a „dolgok internete” az egyedileg azonosítható fizikai objektumok, eszközök összekapcsolását is jelöli egy internethez hasonló struktúrában. A hálózati struktúra nem csak „embereket köt össze”, hanem dolgokat, eszközöket is. Az „okos eszközök” kommunikálnak egymással. Gyakran az eszközök (dolgok) RFID-val történő automatikus azonosítását tekintik az IoT alapjának, ugyanakkor az eszközök azonosítását számtalan egyéb kódolás teszi lehetővé, továbbá szenzorok, jeladók bővítik az állapotok rögzítésének, valamint a műveletek végrehajtásának lehetőségeit.
Az IoT bővített meghatározása hangsúlyozza a jövő internetéhez (Future Internet – FI) való tartozást, kapcsolódást."
Források:
tferi.hu/a-dolgok-internete
industry4.hu/hu/fogalomtar/dolgok-internete-iot
m.sg.hu/cikk.php?cid=133386
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése