A Digitális tartalmak megjelenésével térhódításnak indultak az illegális letöltések is, melyeket sem a zene-, sem a filmipar nem tudott megakadályozni, sőt a könyvpiac számára is szem előtt tartott kérdéssé vált. Hazánk kiadóinak és szerzőinek bizonytalansága ezen a téren, nem ellehetetlenítette a hazai e-könyvbeszerzést, inkább az illegális mederbe terelte. Ebben a bejegyzésben igyekszem bemutatni a magyar e-könyvkalózkodást és a kiadók lehetőségeit.
Mi okozza az illegális letöltéseket?
„A kiadók attól féltek, hogy ha kiadják a könyveiket digitálisan, akkor másnap már illegálisan is elérhető lesz, közben a gyakorlat azt mutatta, hogy éppen ellenkezőleg: ha nem jelentetik meg legálisan, sokkal könnyebben jelenik meg illegálisan”-fogalmazta meg a hazai helyzetet Csordás Attila, az e-könyv Magyarország Kft. ügyvezetője. A nemzetközi trendekhez mérten a magyar e-könyv piac lassan de növekszik. Csordás Attila a saját helyzetüket pontos számokban leírta, 2012-ben kétezer címmel kereskedtek, ez a szám évente körülbelül ezer címmel bővül, jelenleg mintegy ötezer cím érhető el. Míg a nyomtatott kiadásoknál ez a szám az évi 10-12 ezer körül mozog.
Valamint Csordás Attila arról is beszélt, hogy szerinte 40 ezer körül van az illegálisan hozzáférhető könyvek száma, ezért úgy véli a kínálatok mértékei terelik a felhasználókat a kalóz tartalmak felé.
„A kiadók attól féltek, hogy ha kiadják a könyveiket digitálisan, akkor másnap már illegálisan is elérhető lesz, közben a gyakorlat azt mutatta, hogy éppen ellenkezőleg: ha nem jelentetik meg legálisan, sokkal könnyebben jelenik meg illegálisan”-fogalmazta meg a hazai helyzetet Csordás Attila, az e-könyv Magyarország Kft. ügyvezetője. A nemzetközi trendekhez mérten a magyar e-könyv piac lassan de növekszik. Csordás Attila a saját helyzetüket pontos számokban leírta, 2012-ben kétezer címmel kereskedtek, ez a szám évente körülbelül ezer címmel bővül, jelenleg mintegy ötezer cím érhető el. Míg a nyomtatott kiadásoknál ez a szám az évi 10-12 ezer körül mozog.
Valamint Csordás Attila arról is beszélt, hogy szerinte 40 ezer körül van az illegálisan hozzáférhető könyvek száma, ezért úgy véli a kínálatok mértékei terelik a felhasználókat a kalóz tartalmak felé.
Ezt a TÁRKI idén tavasszal végzett felmérése is alátámasztja. A magyarok e-könyvolvasási szokásaival foglalkozó felmérést a Könyvfesztiválon végezték el. A válaszadások alapján az e-könyvolvasók harmada úgy nyilatkozott, hogy nem fér hozzá elektronikus formában azokhoz a könyvekhez amelyeket elolvasna, mert azok csak nyomtatott formában léteznek. A felmérésből az is kiderül, hogy a magyar e-könyvolvasók negyedét hidegen hagyja, hogy legális vagy illegális úton szerez be egy tartalmat. Viszont a válaszadók 30 százaléka, kínosan figyel, hogy mindent legális forrásból töltsön le és 43 százalékuk pedig előnyben részesíti a legális tartalmakat, ha azonban ott nem találja meg a keresett tartalmat akkor illegális oldalak felé fordul.
A témával foglakozók szerint három fő ok áll az illegális letöltések hátterében. Melyek a könyves blog megfogalmazásában a következőek:
1. A kínálat szűkössége
„Hiába van sokaknak e-könyvolvasójuk, mert nem találják meg a keresett tartalmat, vagy ha igen, akkor sem megfelelő áron” – mondja Farkas István, azaz Dworkyll, az E-könyv olvasók blog szerzője. Ezt a gondolatmenetet fűzi tovább Csordás Attila is, szerinte sok esetben nincs legális alternatíva, pedig „ha egy könyv népszerű, biztosan elérhetővé válik digitálisan is. Ezután a kiadó csak arról dönthet, hogy szeretné-e legális formában is megjelentetni.”
2. Az e-könyv magas ára és a fogyasztó elvárása
Az e-könyvek ára szintén szerepet játszik a kalóztartalmak térnyerésében. Velkei Zoltán elmondta, hogy „a meglévő és saját kutatások azt mutatják, hogy az ár, amit a magyar olvasó általában egy e-könyvért szívesen kifizetne, rendszerint köszönő viszonyban sincs azzal, mint amennyiért egy e-könyvet ki lehet hozni a mai piacon.” Dworkyll kitér arra, hogy bár magának a digitalizálásnak a költsége elenyésző, az alacsony példányszámok miatt egy könyvre vetítve még ez is fájdalmas összeg lehet a kiadónak. Előfordulhat az is, hogy a kiadónak az e-könyvhöz külön meg kéne vásárolnia a jogdíjat, azonban addig, amíg száz eladott példányszám számít sikernek, ez az összeg nem termeli ki magát. Emellett pedig bár a nyomtatott és az e-könyv különbségei miatt valóban kiesik pár szereplő az utóbbi előállítási és értékesítési folyamataiból, mégis olyan többletköltségek jelennek meg, amelyek az árát a printkiadványhoz hasonló szintre emelik. A printkönyvek 5 százalékos áfájával szemben az e-könyvek után 27 százalékot számolnak, illetve a szerzői jogdíj is magasabb: a nyomtatott kiadások 7-11 százaléka helyett 25-50 százalék is lehet. „Gyakorlatilag csak a nyomdán lehet spórolni, a költségeknek körülbelül 70 százaléka adott” – összegzi Velkei Zoltán.
3. A digitális tartalmak terjedésének megállíthatatlansága
Jogi úton a könyveket illegálisan letöltők ellen nem lehet harcolni. Túl azon, hogy a magyar törvényi szabályozás ezt nem teszi lehetővé (hiszen magával a letöltéssel senki nem valósít meg jogellenes magatartást), a folyamat megállíthatatlan, és gyakran követhetetlen is. A kiadók folyamatosan monitorozzák a népszerű letöltő- és torrentoldalakat, és ha van rá lehetőségük, felveszik a kapcsolatot a fájlt jogtalanul terjesztővel, de az internetre egyszer már kikerült tartalmak terjedését nem tudják megállítani. Alcser Norbert, a Publio Kiadó ügyvezetője szerint sem a kemény, sem a puha védelem nem vezet célra, ugyanis ezek részben megkerülhetők, részben megkötik a felhasználót. „Harcolunk a letöltés ellen, az olvasókat meg közben elfelejtjük.”
Mivel lehetne legális mederbe terelni?
Olykor belebotlik az ember egy-egy jó minőségű illegális kiadásba az interneten, azonban a kalózkodás legtöbbször igencsak időigényes folyamat. Ugyanis nem elég felkutatni a "beszkennelem és kész" típusú tartalmaknál igényesebb verziókat, de sokszor még ezeket is konvertálni és javítgatni kell. „A könyvkalózkodás hosszú és fájdalmas munka. Mi, Magyarországon rengeteg időt fecséreltünk el azzal, hogy több tízezer címet bedigitalizáltunk kiadói források nélkül. Ez egyszerű pocsékolás” – vallja Dworkyll. Lehetséges megoldásnak a kényelmes és személyre szabott vásárlásban látja. Csorda Attila is hasonlóan vélekedik és két külföldi, fix havidíjas konstrukcióval példázik. Az egyik a Netflix, mely már forradalmasította a tévézés és az Amazon által nemrégiben útjára indított Kindle Unlimited szolgáltatás, melyben havi 9,99 dollárért 700 ezer cím között válogathat az előfizető.
Másik megoldás lehet az illegális tartalmak visszaszorítására, ha arcot társítunk a kiadókhoz vagy szerzőkhöz, mert így a felhasználó tudja kit lop meg. Ezt a megoldást próbálta alkalmazni az Agave kiadó, amikor az e-könyvpiacra lépett. Elsőként olyan már erős közönséggel rendelkező szerzők műveit publikálták, mint Baráth Katalin vagy Kondor Vilmos. Alcser Norbert véleménye szerint a kiadóknak és szerzőknek reklámfelületként kellene használniuk az illegális felületeket. Például feltölthetnének egy művet vagy egy mű részletet, esetlegesen egy sorozat első részét, hogy ezzel hirdessék azt.
Hazánkban már kimozdult az e-könyvkiadás a „nem digitalizálom, mert kalózkézre kerül” nyomsávról, ám még rengeteg kihívás vár rá. A kiadóknak és szerzőknek be kell látniuk, hogy ha töretlennek is látszik a nyomtatott piac, az e-könyv keresett és kényelmes alternatíva az olvasók körében. A kalózkodásra pedig figyelmet kell fordítani, de nem kell rettegni tőle, hiszen bizonyos megoldásokkal a felhasználók egy részét vissza lehet nyerni.
Forrás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése