Tény, hogy a hackerek élete folyamatos tanulás. Rengeteg időt és pénzt áldoznak be minderre, de mert állhatatosak és ez hajtja őket, kitartanak a végsőkig. Hazánkban a legelitebb etikus hackerképzés például évente csak 20 főt foglalkoztathat, akik 240 óra kurzust, 970 óra tanulást, és egy C típusú nemzetbiztonsági átvilágítást tudhatnak maguk mögött a képzés sikeres elvégzése esetén.
Hogy ez mit is jelent pontosan?
Két elfogadott képzéstípus van, változó, hogy épp melyiket választják. A CEH (Certified Ethical Hacker) és az OSCP (Offensive Security Certified Professional) minősítés megszerzése folyton vitás helyzeteket teremt. Míg előbbi több szakma alapjainak megismerését teszi lehetővé, utóbbi főként gyakorlati ismereteket nyújt, behatolás-vizsgálatból.
Láthatjuk tehát, hogy a megfelelő minősítés kiválasztása inkább célfüggő. Amennyiben valaki az információbiztonságot (jogi szabályozás – informatikai támadások elleni készültség) általánosságában szeretné komolyabban megismerni, annak a CEH képes releváns tudással szolgálni. Ezzel szemben az OSCP az információbiztonság informatikai oldalát jelenti, magába foglalva a sérülékenységvizsgálat és a penetrációs teszt fontosságát.
Összegezve...
A fehér kalaposoktól nem kell félni, nem harapnak. Nem morognak, nem vitáznak, ők a rendszerbiztonság hősei. Szakmájuk jelenleg az egyik legkeresettebb. Jelenlétük és munkájuk több mint hasznos. Velük szemben, a fekete kalaposok markában lévő adataink, vagy a rólunk fellelhető információk nincsenek biztonságban.
Forrás(ok):
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése