Az étkezés mások előtt már eleve egy elég vízválasztó
kérdés. Vannak, akik nem zavartatják magukat, ha mások nézik őket evés közben,
míg vannak, akik kifejezetten kényelmetlenül érzik magukat emiatt. Abban
viszont egyetérthet mind a két tábor, hogy az evés annyira szerves részét
képezi a mindennapjainknak, hogy sokszor már inkább csak muszájból tesszük, nem
élvezetből. Egyfajta "enni kell, élni muszáj" alapon. Szóval semmi különleges
nincs abban, ha valaki táplálkozik akár az élvezetért, akár szükségletből,
ugye?
Hát, legalábbis valahogy így állt a helyzet majd egy
évtizeddel ezelőttig, amikoris egy YouTube-csatorna, név szerint a Fine
Brothers Entertainment csatorna fel nem töltött egy videót, melyen híres
youtuberek koreai evős videókra reagálnak. Szerintem ők se igazán számítottak
rá, de elindítottak egy olyan hullámot, ami még a mai napig is tart. Ezek pedig
a mukbang videók voltak.
A kezdetek
Mielőtt nagyon rátérnénk a lényegre tekintsünk vissza
kicsit, honnan és miként is indultak ezek a mukbang videók. Bár, ahogy
említettem Amerika hozta a világ tudatába ezen műfajú műveket, de nem
vitatható, hogy Dél-Korea volt a mukbang szülőhazája. Más országokban is nagy
kultúrája van és volt az evésnek, de ez különösen igaz Dél-Koreára, ahol az
emberek kimondottan utálnak egyedül enni, mert ilyenkor felerősödik a
magányosság érzése. Nem hiába mondják: jobb ízű az étel, ha mással is
megosztod. A mukbang elnevezés szintén tőlük származik, muk-bang vagy meokbang
- nyelv válogatja - az evés és közvetítés szavakból tevődik össze. És igazából
le is fedi, mit takarnak ezek a videók. Dél-Koreában a fiatal youtuberek főként
este közvetítettek élő adásokban és eleinte csak annyi céljuk volt, hogy evés közben
társalogjanak valakivel, például a nézőkkel, még akkor is, ha valamilyen szinten
ez egyirányú kommunikáció. Tehát ha nagyon őszinték szeretnénk lenni ezek a
fajta videók elsőként a magányos emberek műfaja volt, akik nem szerették volna
vacsorájukat egyedül elfogyasztani.
Ezen videókat kapta fel először Amerika, aztán Európa is, s
kicsit változtattak is az összetételükön. Náluk az eredeti cél lassacskán
eltűnt, s a hangsúly főként az evésre tevődött át. Mi sem mutatja jobban, hogy
amíg eredetileg ezek live adások voltak, az amerikai és európai mukbang-erek
már a megvágott, szerkesztett videókat töltötték fel csatornáikra. Néhányan
továbbra is folytatták a társalgás kezdeményezését, de őszintén szólva egyre
kevesebb ilyen mukbang-gel foglalkozó videóst találni.
Jogos lenne a kérdés: akkor mégis miért nézik őket ennyien?
És ezen kérdés megválaszolásához bele kell tekintenünk az
evős-videók pszichológiájába. "Kétféleképpen is működhet. Valaki, aki
falási rohamoktól szenved, és a videót látva vágyat érezhet arra, hogy maga is
rágcsáljon valamit. Ugyanakkor a nézés másodlagos élménye fel is oldhatja a
falási rohamot. Ez attól függ, hogyan hat az adott emberre a látvány."
Egyszerűen fogalmazva tehát ezek a videók nagy mértékben stimulálják az agyat
és hatással vannak az emésztésre is. Hasonló módon a legelső bekezdésben
említetthez, van akinek az evés látvány beindítja a saját éhségérzetét is, de
vannak akik a látványát se bírják az egésznek. Ezek az ételek bár színesek és
kimondottan jól kinézőek, de néha embertelen adagok lehetnek, amiket gyakran
minden étkezési etikettet mellőzve fogyasztanak el a videósok.
Tehát hiába lett ennyire felkapott a mukbang, sokan
nincsenek túl jó véleménnyel ezen videós műfajról. Jelentős példa lehet ezt
tekintve Nicholas Perry, aki az egyik legnagyobb amerikai képviselője a mukbang
videóknak. Viszont jó néhány problémája is akadt emiatt. A folyamatos mukbang
videók és az egészségtelen táplálkozás hatására óriási súlyfelesleget halmozott
fel, egészségügyi problémái lettek, s párjával is megromlott a viszonya. Végül
"fogyatékosnak" minősítették és a közlekedéséhez robogó
szükségeltetik, illetve CPAP maszkot kell használnia éjszaka, ami segíti az
alvás közbeni légzését.
Csináljam vagy ne?
Ezt figyelembe véve érdemes erősen elgondolkodni mielőtt
valaki mukbang csatorna létrehozására adná a fejét. Ezek a videósok természetesen óriási összegeket kaphatnak egy-egy szponzorvideó elkészítéséhez, viszont Nikolas Perry-t alapul véve elmondhatjuk, hogy a pénz itt sem minden. Mindenképpen alaposan
gondolja át a pro- és kontra érveket, s tegye fel magának a kérdést: Tényleg megéri ez?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése