A hálózatiság társadalmi hatásai

 

Az internet a mai világ szerves része. Kikerülhetetlen, sőt elengedhetetlen. Szinte minden háztartásban van már internetkapcsolat és bár ez igen jelentős előnyhöz juttatthatja haszonélvezőit, nem feledkezhetünk meg az egyre nagyobb méretek öltő hátrányairól sem. Mint például a  családon belüli kapcsolatok gyengüléséről, a kiszolgáltatottságról, a társas magányról, az olvasás háttérbe szorulásáról, vagy magáról az internetfüggőségről.

 

Emberi kapcsolatok

 

Család

 

Az internet egyre nagyobb mértékű elterjedése és szerepe a mindennapokban, leginkább a kapcsolatkora van hatással, nem is kis mértékben. Először is alapjaiban változtatja meg a családi életet. Hiszen a családtagok az egymással töltött idő helyett, inkább az internetezést választják. A személyes kikapcsolódás kerül előtérbe a családi programok helyett. Hiszen a szülők is egyre inkább belemerülnek a modern technológia vívmányaiba és egyre nehezebben szakadnak el számítógépeiktől, okostelefonjuktól. A közös programok megszervezése, vagy egy kiadós beszélgetéssel egybekötött csalási vacsora helyett az internetezésre szánják a szabadidőt. És hogy ez idő alatt a gyerek se unatkozzon a legegyszerűbb őt is gép elé ültetni vagy esetleg tabletet nyomni a kezébe, addig legalább nem zavar senkit.

 

Mivel azonban gyengül a szülők közti kommunikáció és megbomlik az összhang, és az egység, a gyerek is ezt a példát fogja követni, azaz, hogy egy-egy probléma megvitatása helyett elvonul és az interneten való szörfözésben talál vigaszt. Ez a szokás állandósul és így a gyermek egyre távolabb kerül érzelmileg a szülőtől.

 

Egyre jellemzőbb a fiataloknál, hogy a legtöbb szabadidejüket internetezéssel töltik, leginkább a barátok, haverokkal való kapcsolattartás céljából. Egy internetes cikkben így írnak erről: "(...) a serdülőkor felé pedig egyre nő az interneten töltött idő. Ebben az élet szakaszban nagyon jellemző, hogy a korcsoporthoz próbálnak ragaszkodni."

Ez persze önmagában még nem jelent problémát, azt leszámítva, hogy jóval több idő megy netes csevejre, mint valódi találkozásra. Ezt támasztja alá az az  álláspont is, miszerint ez nem jelent gondot, inkább pozitív kiegészítője a személyes kommunikációnak. "Mivel az internetes kapcsolattartást- a telefonhoz hasonlóan- akkor is igénybe tudjuk venni, amikor személyes találkozásra nincs lehetőségünk, helyettesítője nem, de kiegészítője lehet a személyes kommunikációnak."

Nagyobb baj azonban, hogy a családi beszélgetések szinte teljesen kiszorulnak a mindennapokból és a netes cimborák veszik át a szülők, nagyszülők, testvérek szerepkörét. Mivel a szülők is gyakran mélyednek gépeikbe, a gyerek se tesz másképp. És mert máshol nem lel megértésre és otthon nincs, ki meghallgassa, marad az internet és az alig ellenőrizhető internetes ismerősök.

 

Párkapcsolat

 

A családon belüli kapcsolatokon kívül a párkapcsolatokat is jelentősen befolyásolja az internet, hiszen napjainkban igencsak nagy teret hódít az internetes társkeresés, holott sokat hallani róla, hogy mennyi veszéllyel jár az internetes ismerkedés. Ennek ellenére egyre többen döntenek úgy, hogy ezt a módját választják a párkeresésnek. Az okokat kár firtatni. Egyszerű, gyors, az lehetsz, aki csak akarsz. Mert bizony előfordul, nem is ritkán, hogy valaki nem saját személyazonossággal regisztrál egy-egy ilyen oldalon. Van, aki csak előnyösebb fényképeket rak ki magáról, van aki tíz évvel korábbit, olyan is aki az ember fantáziájára bízza, hogy nézhet ki, és csak leírja a külső, belső ismertetőjegyeit.

Ám akadnak, akik ilyen mezei trükkökkel nem érik be. "Kamureg"-et hoznak létre. Ez egy hamis profil, ahol nem  a saját adatokat adják meg és képet se magukról tesznek ki. Bár előfordul, hogy mindenféle ártó szándék nélkül készül el egy ilyen profil, máskor bizony csak egyszerű érzelmi manipulációt alkalmaznak az unatkozó, internetező, mások érzéseivel keveset foglalkozó emberek.  Elsőre nem is gondolná az ember, de a csak interneten zajló, hosszas levelezéstől is érezhetjük, hogy igaz párkapcsolatban vagyunk, így aztán még nagyobbat sérülhetünk lelkileg, amikor kiderül, hogy bizony egy otromba kamuregezés áldozatai vagyunk csupán és nem létezik semmiféle kapcsolat, amit  valósnak véltünk és teljes odaadással éltünk át.

Az MTV egyik sorozatában, ami a találó Kamureg címet kapta, Nev Schulman és Max Joseph pont olyan internetes  párkapcsolatban élőket keresnek fel, akik valószínűleg kamureg áldozatai. Nyomozni kezdenek, hogy kiderüljön, kit rejt igazából a profil. Természetesen ténykedésüket mindig siker koronázza, és végül mindig lehull a lepel. A műsor érdekes, meglepő, olykor megható és mindenképpen elgondolkodtató.

Fiatalok

 

Internetfüggőség
 

Főleg a fiatalok körében egyre elterjedtebb az internetfüggőség, aminek nehéz gátat szabni. Az viszont enyhén túlzó megállapításnak tűnik, hogy ez egyfajta betegség lenne, holott van aki ezt állítja. Az pedig egyenesen megdöbbentő, hogy kórházban akarják kezelni. Ugyanakkor ténykérdés, hogy a probléma valós. Ebben a cikkben ábrákkal mutatják be a jelenséget.
A probléma fő forrása, hogy az embereknek a túlzott internet használat következtében  alig marad idejük egymásra. A kommunikáció emberi hangok helyett, karakterekből áll. A kapcsolatok elsorvadnak. Itt már a példamutatás is kevés lenne a fiatalabb generációk tagjainak. Az ő generációjuknak már elengedhetetlen, hogy napi szinten használjanak számítógépet, akár tanulás miatt, vagy iskolai feladat elkészítésére, akár szórakozási lehetőségként. Ebben a környezetben nevelkedtek, ehhez szoktak hozzá és a helyzet továbbra is változatlan lesz, sőt fokozódhat. Persze a határokat nem ártana kijelölni és ez valószínűleg nagy részt a szülő felelőssége. Eltiltással viszont fölösleges próbálkozni.
Nem tudjuk a gyerekeket és fiatalokat a szerintünk jó irányba terelgetni. El kell fogadni, hogy ők már nem léteznek számítógép, okostelefon és legfőképp internet nélkül. Szükségük van rá, kell nekik, függnek tőle.

Megváltozott olvasási szokások

Egy mai gyerek  számára az olvasás már egészen mást jelent, mint akár az én generációm tagjainak. Egyre kevesebben tapasztalják meg, még kiskorukban, hogy az olvasás bizony lehet egy mesés élmény is, nem csupán valami kötelező rossz, amin túl kell lenni. Ha hiányzik a kezdeti meghatározó és szükségképpen pozitív benyomás, hogy milyen jó dolog anya mellé kucorodva az ágyban, a kedvenc történetünket hallgatni az ő selymes hangján és figyelni a lapok surrogását, ahogy újabb és újabb kép tárul fel a szemünk előtt egy mesés helyről és ezer elképzelt karakterről, akkor ezt később pótolni már szinte lehetetlen. Marad az egyszerűen elérhető, nettel rendelkező számítógép, ami mentes minden plusz érzelmi töltettől, de ez már nem is igazán zavarja a gyermeket, hiszen anya hangja helyett annyi mást kap. Végtelen történetet, képeket és rengeteg információt néhány kattintással. Nem kell választani, szelektálni, mind elérhető és megőrizhető. Hiszen a cél már rég nem a minőségi, hanem a mennyiségi olvasás. Ahogy azt egy összefoglaló cikk is fejtegeti, mára az információ a lényeg. Minél több szöveg befogadása, minél hamarabb.

A mai kor gyermeke már nem szívesen vesz a kezébe könyvet, még kevésbé viszi magával, ha iskolába, nyaralni  megy, hiszen lehúzza a táskát és ezzel a kényelmetlenséggel együtt bizony már nem éri meg. Mi lehet ennek az oka? Akár a jó példa hiánya szülői részről, akár a baráti társaság tagjainak helytelenítő arckifejezése, mikor például egy iskolai szünetben, valaki könyvet merészel elővenni, csupán önmaga szórakoztatására. De sajnos túlnyomó részt mégiscsak abban keresendő a hiba, hogy egy értelmes olvasásra képtelen gyerek semmi örömöt nem fog találni egy több száz oldalas kötetben, amiben nem egy történetet és a fejében megjelenő képek meseszép kavalkádját fogja látni, csak üres, nyomda szagú, végtelen sorokba rendeződő betűket. Természetesen ez nem nyeri majd el a tetszését, így inkább a könnyen érthető cikkek felé veszi az irányt. Rövidek, tömörek és minden vadonatúj, hasznos információt megtalál bennük. Naprakész lesz és még csak energiát se kellett belefektetnie. Az irodalmi értékkel bíró könyveknek pedig mi lesz a sorsuk egy ilyen fiatal szobájában? Irány a sarok és tessék porosodni!

 

Vlogolás az olvasásért

 

Egyre több, elsősorban fiatal dönt úgy, hogy videónapló írásába vágja a fejszéjét, tehát vlogolni kezd. Talán ez nem is pontos definíció, hiszen itt éppen az írásban lévő bejegyzéseket vált ki egy-egy videó. Rengeteg kategória létezik, szinte bármiről készíthet az ember felvételt, teheti fel az internetre és szerezhet követőket. Szerencsére igen népszerű téma az olvasás is. Sok könyves videoblog létezik. A vlogolás legfőbb színtere, mint a legtöbb videónak, a YouTube. Szerencsére ezt a viszonylag új eszközt az emberek figyelmének felkeltésére, is van aki, jó cél érdekében használja. Ilyen például az olvasás népszerűsítése.

Több ilyen videoblog is létezik, de kiemelkedő teljesítményt nyújt két fiatal és rendkívül lelkes videoblogger, AttilaTheBookaholic és KevinaZolvasó.
Bár ők is készítettek már más témákban is videókat, mégis megmaradt náluk fő irányvonalnak a könyvek és azok szeretete. Ezen belül már szinte kifogyhatatlanok a témák, hiszen láthattunk már tőlük "mit olvastam idén" jellegű videót, olyat is, ami csak borítókkal foglalkozik, (ez főleg Kevinre jellemző), továbbá láthatjuk egy-egy kötet bemutatását és hallhatjuk róla személyes véleményüket, vagy épp jót nevethetünk egy olyan videón, amiben frappáns kifogásokat mutatnak be, amikkel kivédhetjük hőn szeretett könyveink kölcsön adását.

Mindkét fiú iskolába jár még, Attila főiskolára, Kevin pedig a gimnázium utolsó évét végzi, mégis mindig szánnak elég időt az olvasásra és a követőikre, sosem hagyják őket sokáig videó nélkül.

Kevin így beszélt saját vlogolási tevékenységéről: "Azt hiszem, az önkifejezés legkorszerűbb módja talán a vlogolás, és mivel nekem az olvasás az a tevékenység, ami a legtöbb időm lefoglalja, nem volt kérdés, hogy ha valaha vlogot indítok, miről fog szólni."
Attila pedig így fogalmazta meg saját célkitűzését: "Manapság az emberek olyan keveset olvasnak. A célom ezen változtatni." Lássuk be, jó úton halad. Hozzá tette még: "Olvasok a mozgólépcsőn, a vonaton, az előadásokon, néha a beszélgetések közben is." Reméljük, példaértékű munkájukat tovább folytatják és egyre több fiatalt buzdítanak majd olvasásra.

Tanulás

 

A fiatalok már elavultnak érzik a könyvekből való tanulást, egyre többen fordulnak inkább az internet világa felé. Hiszen sokkal gyorsabban jutnak, sokkal több információhoz, mintha egy könyvtárat keresnének fel. Arról nem is beszélve, hogy ezzel a módszerrel semmiféle rosszallásra nem kell számítaniuk, ha például nem tudják egy-egy alapműveltséghez tartozó kérdésre a választ. Ez utóbbi mindenképpen nyomós érv lehet, hiszen a mai gyerekek szívesen kerülnek mindenféle kommunikációt, ami nem kortársaikkal zajlik, így megelőzve a kellemetlen helyzeteket.
Minderre alapozva jött létre az úgynevezett e-learning. Erről cikkezett októberben a Metropol is, de természetesen ez a cikk főként a pozitív oldalát emelte ki ennek az új tanulási formának. Arról már kevesebb szó esik, hogy ez inkább egyfajta kiegészítése az eddig tanultaknak, és az úgynevezett kevert-oktatásban használják inkább. Ezen kívül jól bevált tanulási stratégia is szükséges hozzá, valamint alapvető informatikai képességek is.
Érdemes elgondolkozni azon is, hogy a tanulás ezen formája megint csak az emberi kapcsolatok egyik formája sínyli meg, mégpedig a tanár és diák közötti. Hiszen egész más email-ben vagy videokamerán keresztül értekezni, mint személyesen megbeszélni az adott problémát.

A fiatalok nagy része hajlamos az egyszerűséget választani az alapossággal szemben. Nem nézik mennyire megbízható az az internetes forrás, amit használnak, csak azt, hogy gyorsan hozzáférhető és látszólag hatékonyan tudnak belőle dolgozni.

A pár kattintásos módszer azonban úgy tűnik rontja a fiatalok teljesítményét. A kompetencia felmérésen ugyanis kiderült, hogy a magyar diákok meglehetősen gyengén teljesítenek. Gyakran merült fel például szövegértési probléma és ezért a számítógépes tanulást teszik felelőssé a szakértők. Az sg.hu egyik megjelent cikkében már jóval markánsabb felvetésről olvashatunk, miszerint az internet egyenesen elbutítja a gyerekeket. Susan Greenfield brit tudós szerint a túlzottan hosszú PC-használat mellett a közösség hálózatok is károsak lehetnek a fiatalokra. Kevés valódi interakció alakul ki náluk és az empátia elvesztése is előfordulhat. Felléphet agresszió és figyelemzavar is. Ezeket a nézeteket viszont más tudósok vitatják.
A probléma az, hogy mindezeket alaposan ecsetelve is nehéz feladat lenne egy fiatalt meggyőzni arról, hogy jobban jár, ha több energiát fektet a könyvekből való tanulásra és kevesebbet a számítógépezésbe.