Szerzői jogi aktualitások, érdekességek, avagy az elmúlt időszak történései - összefoglaló

Az elmúlt hónapok során számos érdekes történésnek lehettünk tanúi, már ami a szerzői jogokat illeti. Eljött az ideje, hogy mindezeket összefoglaljam, illetve egyfajta visszatekintést nyújtsak az általam kiemelt történésekre. Három csoportra szeretném osztani a boncolgatott témákat, konkretizálva a zenére, a filmre, és a kalózkodásra, azon belül is ahhoz kapcsolódó törvénykezésekre. Természetesen lesznek átfedések a részek között, hiszen bizonyos esetekben szoros kapcsolat épült ki a három témakör között.

A zene mindenkié - de csak ha engedélye van hozzá?

Szeptemberben jött a hír, hogy komoly lépéseket tehetünk azért, hogy egységesüljenek a nemzetközi szerzői jogi szabályozások. Ennek érdekében „több szerzői jogvédő szervezet összefogott és megalapította az első integrált licencközpontot a digitális zenei piac számára. A brit PRS for Music, a német GEMA és a svéd STIM megkötötte az ICE Copyright Enterprises nevű új centrum létrehozásáról szóló megállapodást.” - írja az sg.hu. Ennek a megállapodásnak köszönhetően gyorsabban végbemehetnek a licenc-kérelmi ügyek, aminek a legnagyobb nyertesei mi, hallgatók, rajongók lehetünk. Ez elérhető lesz minden európai digitális zenei szolgáltatás számára, tehát könnyebben és gyorsabban juthatunk hozzá a zenéhez, és nem lesz feltétlenül szükséges az illegális tartalom-szolgáltatók igénybevételére. Az Európai Unió már korábban egységesíteni akarta a szerzői jogokat, amit kiterjesztene más szórakoztatóipari cikkekre (film, könyv) is.

Nem ez volt az egyetlen - a zenéhez kapcsolódó - történés az elmúlt időszakban, hiszen az Európai Parlament berkein belül felmerült, hogy a kiadóval előre engedélyeztetni kell, ha valaki meg szeretne osztani egy számot. Az alábbiak szerint gondolták el az értelmezésem szerint: képzeljünk el egy olyan közösségi oldalt - nevezhetjük Facebook-nak az egyszerűség kedvéért - amelyen nem oszthatjuk meg kedvenc zeneszámunkat például a YouTube-ról anélkül, hogy előzetesen engedélyt nem kapnánk rá. Ez alapvetően változtatná meg az internetezési szokásainkat, hiszen „a linkelés (...) alapvető szükséglete az információ áramlásának és a világháló működésének: hátteret ad, új tartalmakhoz vezet, új nézőpontokat ismerhetünk meg vele, és úgy egyáltalán, linkelés nélkül sokan még a napi hírekhez sem juthatnak hozzá. Ha tényleg elfogadják, akkor búcsút mondhatunk a megosztásoknak, linkeléseknek, és egyéb, mindennapos tevékenységeknek.” - írja a privátbankár.hu. Lesarkítva ez annyit jelent szerintem, hogy a közösségi média működése megcsorbulna, és visszafejlődne valamilyen szinten, hiszen így „csak” a kommunikációs funkciója maradna meg.

Eltérő filmes igények, avagy a Netflix-től a trash-filmekig

A Netflix egy virágzó üzleti vállalkozás, ugyanakkor bizonyos nehézségekkel kell megküzdenie. A felhasználók igényei folyton növekednek, de elvárják, hogy ezért ne kelljen többet fizetniük. Ezt persze nehéz kivitelezni, főleg úgy, hogy továbbra is gazdaságos legyen a működésük. Egy kisebb áremelést követően is sokan felháborodtak, pedig szerintem ez természetes dolognak tekinthető, még ha nem is örül neki senki. A felhasználók elvárják a minél hamarabbi elérhetőségét a sorozatok egyes részeinek, vagy akár egy teljes évadra is igényt tartanak. Ezeknek a beszerzése viszont nagyobb költségeket jelent, hiszen általánosságban az új dolgok többe kerülnek, nincs ez máshogy a szerzői jogokkal sem. Mivel pedig ez egy törvényes szolgáltatás, a Netflix kénytelen mélyen a zsebébe nyúlni, kockáztatva a rövid távú nyereségességet a hosszú távú nagyobb profit érdekében. 

A Netflix-szel tulajdonképpen szöges ellentétben állnak a trash-filmek, már ami a minőséget illeti. A cikk szerint minden harmadik holland ember tölt le rendszeresen illegális oldalakról. Nem tudom eldönteni, hogy ez valójában soknak számít-e? A holland érdekvédő szervezet szemszögéből nyilván igen, de ha az általam gondolt/vélt helyzetet nézem, akkor nem feltétlenül sokkalom ezt a számadatot. Azt sem tartom mindegynek, hogy mit töltenek le az emberek. A filmeknek van ugyanis egy olyan rétege, melyek többsége el sem jut az európai mozikban, vagy ha mégis, akkor sem lesz belőlük kasszasiker. Ezekben a filmekben közös, hogy nem ígérnek többet, mint amennyit a cím mond, de azt legalább betartják. Ezeket nem jellemzik a zseniális színészi játékok, nem kerülnek több száz millió dollárba, és alapvetően nem is jók. Sőt, ezek a filmek már annyira rosszak, hogy az a tény teszi nézhetővé, hogy „Hogy lehet egy film ennyire rossz?”. Valamiért mégis szeretjük, nézzük, szórakozunk rajtuk. Ezek a trash-filmek. Egy olyan műfaj, amely szerintem az illegális letöltőknek köszönheti, hogy még létezik. Ennek ellenére sem teszik legális formában ingyenesen elérhetővé, pedig ha sikert ér el esetleg a nézők körében, akkor egy esetleges folytatásért már nagyobb valószínűséggel fizetné ki az ember a mozijegy árát, hiszen egy sikeres film esetén nagyobb eséllyel kerülne a folytatás a mozikba, és a moziélmény mégiscsak más, mint a letöltés. Ez egyelőre csak utópiának látszik, mivel a pénz még mindig nagy úr...

Nehezítsük meg a kalózok dolgát, vagy legalább büntessük meg őket okosan

Az Európai Unió új szerzői jogi tervezete szeretné megnehezíteni a kalózok dolgát. „Az új, modern követelményeknek megfelelő szabályozást sürget az EU, első lépésként a tartalmak hordozhatóságáról hoznának döntést, méghozzá úgy, hogy az átmenetileg másik tagállamban tartózkodó polgárok azonos feltételek mellett érjék el online előfizetéseiket és tartalmaikat, mint ha otthon volnának.” - írja az ITcafé. Ez szerintem egy nagyszerű kezdeményezés, hiszen egy az ember által már kifizetett szolgáltatást tennének elérhetővé egy másik EU-s ország területén. Ez kényelmes és praktikus is lenne, hiszen így ideiglenesen sem kellene lemondani a szolgáltatás igénybevételéről, így a külföldön töltött idő alatt sem lenne kidobott pénz a szolgáltatás ára. Emellett nem kellene illegális módszerekhez fordulniuk bizonyos tartalmak elérése érdekében, amelyekre állandóan szüksége van, elő is fizetett rá egy országban, de másik országban tartózkodása során is igényli annak a használatát. Az Európai Uniónak általában nem szokott elsődleges szempont lenni az emberek ilyen jellegű kényelme, ez most sincs másképp.

Természetesen azokról sem megfeledkezni, akik lebuktak már a kalózkodás vétségével. Közülük kiemelkedik egy cseh férfi története, aki egy merőben szokatlan büntetéssel „úszta meg” tettei következményét. A férfinak „csak egy lényegesen kisebb összeget kellett büntetésül fizetnie a becsült károkozáshoz képest, viszont szerepelnie kell egy videóban, amiben elmeséli mit tett, és mi lett a következménye. A prevenciós videót két hónap alatt legalább 200 000 embernek kell megnéznie a megállapodás szerint, Jacub feladata pedig a szereplésen túl a rövidfilm promózása.¨ - írja az itcafe.hu cikke. Mondjuk ki, Jacub-nak hatalmas szerencséje volt, hogy a jogtulajdonosokat képviselő szervezet, a BSA felmérte a helyzetét, és lehetőséget nyújtott neki, hogy anélkül tegye jóvá tetteit, hogy az tönkretegye az életét. A kalózkodók száma nem hinném, hogy számottevően csökkenne ezen videó következtében, ugyanakkor minden egyes „jó útra térítés” már sikernek tekinthető, még ha várhatóan ez egy valóban alacsony szám is lesz...