A Nagy Testvér jelenség

Az első számítógépek megjelenése óta csekély idő alatt hatalmas változások következtek be a technika világában. Ezek rendkívül megkönnyítették mindennapjainkat, de rengeted biztonsági és adatvédelmi problémát hoztak magukkal. A gyors változást nehéz követni, fogalmunk sincs, hogy saját magunk által vásárolt számítógépeinken keresztül mennyire ki vagyunk szolgáltatva másoknak.

Vajon tényleg van egy Nagy Testvér, aki, ha szeretne minden adatunkba belelát? A válasz igen, és a minden alatt szó szerint minden adatot értünk, ami valaha a számítógépünkön volt, vagy akár a saját szánkból elhangzott. Ezeket az adatokat mi tápláljuk, annak függvényében, hogy mennyire használjuk ki a nekünk kínált legmodernebb lehetőségeket. Az  NSA leleplezése óta tehát már nem kérdés, hogy meg vagyunk figyelve, mégis továbbra is megoszló a téma társadalmi visszhangja. 

Az NSA-botrány

Az NSA, magyarul Nemzetbiztonsági Ügynökség az Amerikai Egyesült Államok hírszerző szervezete, tehát feladatkörei közé tartozik az internetforgalom ellenőrzése, valamint a hazai információbiztonság. Mindig közkedvelt téma volt a lehallgatásokról szóló találgatások, és hogy a szervezet "szemének és fülének" hatósugara meddig terjedhet. Ám a 2013-as leleplezés a legelvetemültebb teóriákat igazolta. Egy ott dolgozó, bizonyos Edward Snowden olyan dokumentumokat hozott nyilvánosságra, melyek lerántották a leplet az NSA globális megfigyelőrendszeréről.   Az adatok szerint több, mint egy milliárd ember telefoni és internetes kommunikációját követik figyelemmel. Nem meglepő,  hatalmas társadalmi visszhangja lett, mivel nem csak a terrorizmusról, hanem gazdasági, külpolitikai, és konkrét kereskedelmi problémákról is gyűjtöttek adatokat.

"Az íróasztalomnál ülve bárkit megfigyelhettem, önt vagy a könyvelőjét, egy szövetségi bírót vagy akár az elnököt is, ha rendelkezésemre állt egy személyes emailcím."- nyilatkozta Edward Snowden.

Mindez azt jelenti, hogy állampolgárok is lehallgatás áldozatává váltak, kiszolgáltatva például bűnüldözési szerveknek. Azóta megingott a hit, hogy amit otthon négy fal között, behúzott függönnyel kikeresünk a saját eszközünkről, az senki másnak nem juthat a tudomására.

Ennek ellenére a Survata kutatása szerint, az emberek többsége még mindig jobban megbízik az NSA-ben, mint a Google-ban. Ennek az lehet az egyszerű magyarázata, hogy továbbra is azt gondoljál, az NSA nem foglalkozik magánszemélyekkel, csak a nagyobb cégekre és az esetleges bűnözőkre van kiélezve. Pedig a 2013-as botrány nem ezt támasztja alá. Mindenesetre mi sem mutatja jobban társadalmi hatását az ügynek, mint a tény, hogy Orwell 1984-e újra bestseller lett az évben. 

A téma vezéralakja: Edward Snowden

Edward Snowden, az amerikai titkosszolgálat egykori dolgozója, életét meghatározó döntést hozott mikor úgy döntött, kiszivárogtatja az általa fellelt dokumentumokat. Bő két év menekülés után most pihenhet meg először, az Európai Unió menedékjogát megszerezve. Ez alatt az idő alatt olyan imázst sikerült kialakítania, hogy elnyerte az adatvédelemért felelős vezéralak címet, és rengeteg állampolgár bizalmát. Felszólalt a magánélethez való jog érdekében, a szólásszabadság érdekében, és tetteivel meg is erősítette állításait. Célja egy olyan társadalomban élni, ahol nem kell attól rettegni, hogy lehallgatnak és ahol a nagy szervezetek ellenőrizhetővé válnak. Mai napig rengeteg konferencián részt vesz, támogatja a Freedom of the Press alapítványt, és Twitter oldalán is igen aktív, hogy minél több állampolgárhoz eljusson az üzenete. Elmondása szerint nem forradalmat akar szítani a témából, de átadta azt a tudást, ami a birtokában van, és reméli a problémát társadalom felismeri és harcol ellene.

A WikiLeaks

A közembert kevésbé fenyegető, ám számára annál érdekesebb oldal, a WikiLeaks. A Wikipedia mintájára készített site-nak a célja, hogy kiszivárogtatott kormányzati dokumentumokat, és más egyéb titkos adatokat publikál az interneten. 

 "A Wikileaks elfogad titkosított, cenzúrázott vagy másképpen korlátozott hozzáférésű, politikai, diplomáciai vagy etikai szempontból fontos anyagokat" - állt az oldalon. 

Ám véleményre, pletykára és hozzáférhető anyagra nem tart igényt. Kezdetben bárki feltölthetett adatokat az oldalra, később inkább újságírók, emberjogi aktivisták, korábbi kormány tagok, vagy épp az egyházban csalódott tagok csatlakoztak a szerkesztőséghez. Alapkoncepciója és egyben jövőképe, hogy a demokráciában a nyilvánosság (tehát minden állam által titkosított adat nyilvános hozzáférése) védelmet jelent a zsarnokoskodó rendszer ellen. A rendszer titkosítását "kalózokra "bízták, az egyes szerverek helye titkos, és nem lehet visszakeresni a szerzőt, valamint a logfájlok sem tárolódnak.  A leleplező portál 250 ezer amerikai diplomáciai iratot hozott nyilvánosságra, ez az Egyesült Államok egyik legnagyobb mértékű szivárogtatása volt. A Wikileaks-sel foglalkozó tábor inkább a politikusok közül és a nagyobb szervezetekből kerül ki. Néhányan közülük olyan radikális kijelentéseket tettek, hogy Julian Assange-nak, a weboldal alapítójának, és az összes kiszivárogtatónak halálbüntetés jár. A társadalom véleménye megoszlik, általánosságban két oldalra bontható: aki örül, hogy napvilágra kerültek bizonyos adatok, mert ezzel ellenőrizhetővé válik a kormányuk, és aki azt mondja, jobb lett volna mindenkinek, ha ezek az adatok rejtve maradnak. 

Az adatvédelmi viták hatása a jelenre

Az internet egy gyorsan változó Világ, így szereplői is változnak. Mára akitől a magánembernek a legjobban kéne félnie,  az a Facebook, mely adathalászatának mértékében elérte az igazi amerikai Nagy Testvér szintjét. A Facebook, európai uniós jogszabályokat megszegve, mindenféle korlát nélkül kutat utánunk. Hatékonyabb működésre hivatkozva megfigyeli minden felhasználó szokását, beágyazott like gombjával pedig ez a megfigyelés több oldalra is kiterjed. A felhasználók, gondolván "Mit kezdenek azzal, hogy posztolok egy képet a gyerekemről" bármilyen adatot, ész nélkül feltesznek az oldalra. A botrányok miatt persze az EU sem rest, a Facebook ultimátumot kapott: vagy leáll az mérhetetlen adathalászattal, vagy pénzbírság, majd az oldal megszűntetése lesz a következmény. Sajnos az Facebook-nak mára túl nagy hatalma lett, hogy igazán komolyan vegye a fenyegetést. 

A könyvtártudományi terület is kapva kap a a téma megragadásának lehetőségében, és egyöntetűen kiáll az állampolgárok adatainak védelme érdekében. A Library Freedom Porject-nek a célja, hogy minden felhasználó maximális anonim jelentéttel böngészhessen, ha úgy akarja. Ezt a Tor szoftveren keresztül kívánják elérni, ami kissé visszavette a project támogatottságát. Pedig a szoftver megfelelő használata nagy segítség az adatvédelemben.  
Az adatlopásokat illető kérdések másik aktuális területe a terrorizmus. Remekül bemutatja mennyire kétpólusúan reagál az ember a témára. Ugyanis a terrorizmust erősítheti is az adatvédelem, más oldalról megközelítve pedig akadályozza. Kérdés, hogy korlátozzuk a lehallgatásokat, növelve ezzel saját adataink védelmét a bűnözőktől, de csökkentve ezzel az esélyét, hogy egy esetleges terrorveszélyt megakadályozzunk? Vagy éppen hogy korlátok nélküli lehallgatásokat engedélyezzünk, hogy rábukkanhassunk az internet segítségével az esetleges terrorveszélyre? Érdekes kérdés, mely nem csak a terrorizmussal kapcsolatosan tehető fel, hanem bármilyen területen az interneten. 

Tehát a modern világ rengeteg kényelmes és nagyszerű megoldást kínál, akár karnyújtásnyira tőlünk, de tudnunk kell róla, hogy  a legszemélyesebb adataink sincsenek biztonságban. 
A Google egykori vezérigazgatója nyilatkozza: 

„Ha van bármi, amiről nem szeretnéd, hogy mások is tudjanak, akkor talán a legjobb ha egyszerűen nem mondod azt el senkinek.” 

Források:
Mediablog 2.0 
Index
The Guardin
Index
IT café
Origó
Mediablog 2.0