Aldous Huxley Szép új világ című regénye óta a legmeghatározóbb tudományos fantasztikus jövőkép a cyberpunk, amely napjainkra külön stílussá vált. Számos sci-fi írót segített már, hogy meg tudja fogalmazni legtöbb nyomasztó gondolatát a folyamatosan későbbre tolódó, de még mindig a "közeli" avagy a "nem túl távoli" jövővel kapcsolatban. A legújabb fejlemény - így az évtized vége felé közeledvén - meglepő módon nem az, hogy legpesszimistább jóslataik ténylegesen megvalósulni látszanak, hanem hogy mindez egy olyan országban történik, ahol a legkevésbé vártuk volna: Kínában.
A cyberpunk kifejezést először Bruce Bethke, amerikai író használta, méghozzá úgy, hogy ezt a címet adta egy novellájának. Bár ő maga nem vált elismert íróvá, a novellacím azóta fogalommá vált. Egy eléggé összetett sci-fi stílusirányzatról van szó. Lényege, hogy a közeljövőben a technikai és tudományos fejlődés egy addig soha nem tapasztalt, rohamos mértékben kezd el fejlődni. Az egyén a saját maga által alkotott technikai vívmányok rabjává válik.
Ugyanakkor egy ilyen nyomasztó világban éppen a technika biztosít egyfajta kiutat (kiberszexualitás, virtuális valóság). Huxley Szép új világában az ún. "Tapik" látogatása során a polgárok az érzékszerveiket ingereltethették szabadon. Huxley ezt talán az akkor még gyerekcipőben járó mozi végső kiteljesedési formájának képzelhette. Ugyanebben a műben szerepelt először a "szóma" névre hallgató gyógyszer. Segítségével bármikor átélhetjük a tökéletes nyugalmat, csak be kell venni. Ilyesmivel a cyberpunk kevéssé folalkozik, hiszen a műfaj születésekor már elterjedtnek számítottak a különféle drogok. Sőt a nyolcvanas évek során egy ideig a kokaint enyhe drognak sorolták be.
Míg az egyén az élvezeti szolgáltatások közt őrlődik, nem harcol a rendszer ellen, nem lázad. Gyakori motívum a robotok helyzetének kérdése. Mennyiben tekinthetőek ők a teremtményeinknek, és mennyire uralnak minket nyíltan vagy rejtetten? A környezet, ahol ezen történetek játszódnak gyakran távol-keleti.
Ugyanakkor egy ilyen nyomasztó világban éppen a technika biztosít egyfajta kiutat (kiberszexualitás, virtuális valóság). Huxley Szép új világában az ún. "Tapik" látogatása során a polgárok az érzékszerveiket ingereltethették szabadon. Huxley ezt talán az akkor még gyerekcipőben járó mozi végső kiteljesedési formájának képzelhette. Ugyanebben a műben szerepelt először a "szóma" névre hallgató gyógyszer. Segítségével bármikor átélhetjük a tökéletes nyugalmat, csak be kell venni. Ilyesmivel a cyberpunk kevéssé folalkozik, hiszen a műfaj születésekor már elterjedtnek számítottak a különféle drogok. Sőt a nyolcvanas évek során egy ideig a kokaint enyhe drognak sorolták be.
Míg az egyén az élvezeti szolgáltatások közt őrlődik, nem harcol a rendszer ellen, nem lázad. Gyakori motívum a robotok helyzetének kérdése. Mennyiben tekinthetőek ők a teremtményeinknek, és mennyire uralnak minket nyíltan vagy rejtetten? A környezet, ahol ezen történetek játszódnak gyakran távol-keleti.
A cyberpunk persze egy igen sokoldalú stílus, sokan úgy vélik, hogy rég különvált a sci-fitől és csak napjainkban olvad bele újra. Mikor egy ilyen történetet távol-keleti környezetbe helyeznek, akkor legtöbbször egy japán nagyváros képzete sejlik fel előttünk. és ez nem véletlen! Az egyik sci-fi író ezt mondta: „ A modern Japán maga volt a cyberpunk. A
japánok is tudták ezt, és elégedettek voltak ezzel. Emlékszem, amikor
először jártam a Shibuya kerületben. Az egyik tokiói újságíró vitt el
oda, és amikor a hatalmas felhőkarcolókon elhelyezett villódzó reklámok
fényében felém fordult, azt mondta 'Látod? Látod? Ez itt a Blade Runner
városa.' "
A távol-keleti környezetbe helyezett cyberpunk eddig semmi esetben sem jelentette Kínát. A valóságban azokban az országokban, ahol leginkább féltek a sötét cyberpunk jövőtől, ott a technikai vívmányokat megszelídítették. A tapasztalat azt mutatja, hogy a technológiai fejlődés nem olyan rohamos mértékű, hogy az egyén mellette elidegenedjen. Az új technikai eszközöket vesszük, mint a cukrot, és közben filmek, képregények, regények segítenek abban, hogy a technológiai traumát feldolgozzuk. Még egy bővíthető kártyajáték is született, amely egész tematikáját erre építi. A borús jövőkép feloszlatását segíti az is, hogy ezt a játékot még (?) asztalnál, igazi kártyákkal játsszák, nem pedig mobilon, tableten, vagy laptopon (A játék neve "Android: Netrunner"). Egy televíziós sorozat, amely felújított változata valóságos sci-fi eposszá nőtte ki magát, az első résztől kezdve az emberi alakban megjelnő robotok traumájával gyűrkőzik. Ezt a traumát végül a történetfolyam szinte teljesen megszelídíti azzal a gondolattal, hogy "mindez már megtörtént egyszer, és újra meg fog történni." Tehát vagy teremtettek, minket vagy nem, de mindenesetre lehetséges, hogy idővel képessé válhatunk teremteni valami "élőt" vagy "élőfélét." A teremtettekből teremtők lehetnek. Legalábbis a gondolat adott és megszelídített.
Ugyanakkor Kínában nem túl jók a lehetőségek arra, hogy olyan közösségek, klubok alakuljanak, amelyek a gyors fejlődés okozta traumákat feldolgozzák. Ennek ellenére eddig úgy látszik, hogy a kínaiak nem nagyon tiltakoznak egy esetleges cyberpunk jövő képe ellen. (Lehet hogy azért, mert nem is ismerik.) Többsávos bicikliút-hálozataik konganak az ürességtől, mert mire megépültek, már autókkal kezdtek járni. Az internet maga nincs betiltva Kínában. Lehet, hogy nem pont úgy tudják használni a nyugati világ népszerű kereső- és közösségi oldalait, mint azok polgárai, de megvannak a saját oldalaik és alapjában véve elégedettek velük.
A búskomor, noir cyberpunk jövőhöz kell még egy adalék, ami eddig Kínában is hiányzott: egy mindent totálisan kézben tartó és "a szálakat mozgató" erő, ami totális kontrollban tartja a polgárokat. Ennek a képnek a kínai kormány eddig még nem volt képes maradéktalanul megfelelni. A kérdés már csak az, hogy meddig marad ez így? A következő cikkemből kiderül.
Ugyanakkor Kínában nem túl jók a lehetőségek arra, hogy olyan közösségek, klubok alakuljanak, amelyek a gyors fejlődés okozta traumákat feldolgozzák. Ennek ellenére eddig úgy látszik, hogy a kínaiak nem nagyon tiltakoznak egy esetleges cyberpunk jövő képe ellen. (Lehet hogy azért, mert nem is ismerik.) Többsávos bicikliút-hálozataik konganak az ürességtől, mert mire megépültek, már autókkal kezdtek járni. Az internet maga nincs betiltva Kínában. Lehet, hogy nem pont úgy tudják használni a nyugati világ népszerű kereső- és közösségi oldalait, mint azok polgárai, de megvannak a saját oldalaik és alapjában véve elégedettek velük.
A búskomor, noir cyberpunk jövőhöz kell még egy adalék, ami eddig Kínában is hiányzott: egy mindent totálisan kézben tartó és "a szálakat mozgató" erő, ami totális kontrollban tartja a polgárokat. Ennek a képnek a kínai kormány eddig még nem volt képes maradéktalanul megfelelni. A kérdés már csak az, hogy meddig marad ez így? A következő cikkemből kiderül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése