Hogyan ismerhetjük fel a bántalmazást és mit tehetünk ellene?

Hogyan ismerhetjük fel, hogy valaki bántalmazás áldozata? Milyen jelekre kell odafigyelni? És, ha már megtörtént, milyen lépéseket tehetünk, hogy a bántalmazott könnyebben dolgozza fel a történteket. És hogyan előzhettünk volna meg, hogy megtörténjen a bántalmazás? Illetve, egy amerikai felmérés, amit virginiai általános és középiskolás gyerekekkel töltöttek ki a bántalmazásukról. Felelősségvállalás mind a szülő, mind a pedagógus részéről. 

Miből vehető észre?

Vitatkozni lehet rajta, hogy saját családunkon belül hamarabb észrevennénk-e, hogy valamelyik szerettünk bántalmazás áldozata, vagy a baráti körben könnyebb-e a felismerés.
Most azt esetet járom körül, ha saját gyerekünk válik bántalmazottá.

Bármilyen hirtelen változás a gyerek viselkedésében feltűnő és aggodalomra adhat okot.  A korábban nyitott és vidám gyerek zárkózottá válik, a jó tanulónak leromlanak a jegyei, kevésbé lesz ambiciózus, otthon akar maradni, has- vagy fejfájásra panaszkodik, vagy, ha kezd elhatárolódni barátaitól, ha voltak.

"Az iskolai bántalmazásnak sajnos elég súlyos pszichés és szociális következményei lehetnek. Az áldozatok könnyen depresszióssá válhatnak, szenvedhetnek szorongásos betegségekben, de kialakulhat náluk a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is. Sokan szerhasználóvá válnak, de súlyosabb esetben öngyilkosok is lehetnek. Az állandó félelem olyan pszichoszomatikus tüneteket produkálhat mint a fejfájás, hasi panaszok vagy álmatlanság. Az áldozatok általában többet hiányoznak az iskolából, nehezebben megy nekik a tanlás, romlanak a jegyeik. Arról nem is beszélve, milyen hatással lehet egy ilyen trauma későbbi felnőtt életükre..." - írja a gyermekpszichologus.blog.hu egy 2011-es cikkében.

Hogyan tudunk segíteni?

Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni! Persze, nem erőszakosan, azzal nem érünk el semmit. Érdeklődni kell mindennapjairól, a barátairól, szüksége van támogatásra, ezért ne fosszuk meg a dicséretektől sem. De ezt sem szabad túlzásba vinni. A feltétel nélküli szeretet megadása, a tisztelet, az odafigyelés mind növelhetik az önbecsülését. Az internethasználati szokásai is sokatmondóak lehetnek, nem árt még jobban odafigyelni erre a nehéz időszakban. Mindenképp ajánlott konzultálni a tanárokkal, mi lehet a probléma, hogy vélekednek róla, hogyan viszonyulnak hozzá osztálytársai.
Ha valóban kiderül, hogy van valami baj, türelmesen, de céltudatosan kell kezelni azt. Komolyan kell venni a gyermek problémáit, be kell gyűjteni minden információt, fel kell venni a bántalmazó szüleivel a kapcsolatot. Valóban koncentrálni kell és helyesen kell kezelni a konfliktust, mert sok mindent tanulhat ebből az esetből a gyerek. Ha valamit is rosszul csinálunk, örökre megjegyezheti és helytelenül építi be a tapasztalatot. Ezért nem szabad bosszút állni és a másik bántásával oldani meg a dolgot. Érdemes közben többször is leülni vele beszélgetni és érzékeltetni vele, hogy nem ő a hibás. Ha túl nagy falat lenne ez nekünk, vagy azt érezzük a gyermeknek mi nem tudunk elég segítséget nyújtani, szakemberhez kell fordulni.

Felmérés szerint

2012 tavaszán elvégeztek egy felmérést a The Virginia Youth Violence Project keretén belül két Virginia állambeli városban, Charlottesville-ben és Albemarle-ban 3-8. osztályosok körében. Egy definíciót adtak meg nekik a bántalmazásról, annak értelmezése után kérdésekre kellett válaszolniuk.

"A bántalmazás definiálható, mint egy ember erejének vagy népszerűségének felhasználása a másik megsértésére, fenyegetésére vagy megszégyenítésére. Lehet fizikai, szóbeli vagy társadalmi. Nem számít bántalmazásnak, ha két hasonló erejű ember vitatkozik vagy verekedik."

A vizsgált hónapban hetente legalább egyszer bántalmazottak százalékai

Az általános iskolások körében 96,1%-os volt a részvételi arány, érvényességi szűrés után 3558 kérdőívet használtak fel. Az egyik kérdés arra vonatkozott, az elmúlt hónapban bántalmazták-e őket. Lehetséges válaszok volt: "soha", "egyszer-kétszer", "hetente egyszer", "hetente többször". Azt is megkérdezték, hogy tapasztalták-e a bántalmazás különböző formáit, úgy, mint fizikai, verbális, társadalmi vagy internetes. A megkérdezettek teljes százalékából a hetente legalább egyszer bántalmazottak százaléka használható a bántalmazás indexeként.

A bántalmazás százalékos eloszlása korosztályra, típusra lebontva

Középiskolások körében is elvégezték ugyanazt a felmérést. Náluk 90%-os volt a részvételi arány, ami 3069 kérdőívet jelent érvényességi szűrés után. Ugyanazt a definíciót határozták meg nekik, az alapján kellett nekik is válaszolni.



A kérdőívből kiderül, hogy erősen jelen van a bántalmazás a 3-8. osztályosok körében. Ezek persze amerikai adatok, de nálunk sem ismeretlen a jelenség. Ilyen esetekben (de a normál hétköznapokban is) szülőknek és tanároknak együtt kell működniük, nem szabad egymásra hárítani a felelősséget. Tudatosítani kell a diákokban is a bántalmazás következményeit és iránymutatást kell nekik adni, hogyan tudnak segíteni ezek számának lecsökkentésében. Hiszen, ők alkotnak valódi közösséget, köztük a legtöbb az interakció, rajtuk is múlik, kiderül-e, ha valamelyikőjük bántalmazás áldozata.



Társas lények vagyunk
Az osztály vesztese
Hogyan segítsünk gyerekünknek, hogy megbirkózzon a bántalmazással?