/about/iStock_000072371471_Medium-574a4b433df78ccee1e16bd9.jpg)
Rengeteg tragédia elősegítője, okozója a közösségi háló. Egymás sértése, bántása sok esetben nehezen vagy egyáltalán nem leállítható. Tiltásokkal ugyan átmenetileg orvosolni tudjuk, de hosszú távon képtelenek vagyunk kivédeni a rosszindulatú támadásokat. Ez a jelenség legfőképp az általános és középiskolások körében a legelterjedtebb, de nem ismeretlen a felnőttek világában sem. Segélykérő vonalakat, honlapokat hoztak létre és egy projektet, ami kifejezetten az iskolai zaklatás problémakörével foglalkozik. Domonkos Katalin és Ujhelyi Adrienn pedig tanulmányozta a cyberbullying médiában való megjelenését.
Mi a zaklatás oka, vannak-e határai?
Rengeteg oka lehet annak, hogy miért szemelnek ki minket áldozatul. Azt szinte általánosítva leszögezhetjük, hogy általános és középiskolában szembesülhettünk a leggonoszabb megnyilvánulásokkal. A gyerekek ugyanis már itt a részeseivé válnak az élet hierarchiájának. Ha jól nézünk ki, szerethető a személyiségünk, ráadásul még okosak is vagyunk, na meg persze kellően társasági lények, mi lehetünk ennek a piramisnak a tetején. Ha nincsenek ilyen kvalitásaink, alacsonyabb rendűnek fogunk számítani az osztályban. Ezeket a besorolásokat a legtöbben igyekeznek maguk irányítani. Ekkor léphet életbe a gonoszság. Ha találunk "ellenfelünkön" sebezhető felületet, nyert ügyünk lehet. A feljebb jutásért és a fent maradásért is fordulhatunk ehhez az eszközhöz.
Csúfolni mindenkit lehet, de nem mindenki tud ezen túllépni, mert túl mély sebeket ejtettek rajta. Amíg nem volt internet, sem közösségi oldalak ezek a harcok legrosszabb esetben is az iskola falain belül folytak. Miután beléptünk a világháló határtalanságába, sokkal messzebbre is eljuttathatjuk ezeket. Lájkolás, hozzászólás, megosztás. Ezekkel a tevékenységekkel emberek milliói bizonyították már, hogy pillanatok alatt mennyi embert el tudnak érni bármilyen témában. A hülyeségen kívül csak a gonoszság terjed gyorsabban.
Bántalmaz, mégsem büntethető
Azért is választottam az általános és középiskolai réteget főszereplőnek, mert ezen személyek életkora nemigen haladja meg a tizennyolcat. Ha a sértegetések, pletykák, megalázó képek, videók a sértettet önbántalmazásra vagy öngyilkosságra sarkallják, felmerül a kérdés, kit terhel a felelősség. Ugyanis a kiskorúakat nem tudják megbüntetni gondatlanságból elkövetett emberölésért. Vajon a Facebook alkalmazottai felelősségre vonhatók ez ügyben? A Facebook milyen intézkedéseket tehet és milyen eszközei vannak ilyen esetekre?
Nevezhetjük-e ezt egyáltalán gondatlanságnak? Hiszen mégiscsak szándékosak ezek a bántó megnyilvánulások.
A világhálón is igyekeznek kék-vonalakat létrehozni, hogy felnyissák az emberek szemét és segítsenek a bántalmazottakon.
A világhálón is igyekeznek kék-vonalakat létrehozni, hogy felnyissák az emberek szemét és segítsenek a bántalmazottakon.
Hagyományos
Inkább csak az iskola falain belül jellemző.
A bántalmazó és a bántalmazó gyakran osztálytársak.
A bántalmazásnak tanúi a közösség tagjai, nem csak az iskolában, hanem online felületen is.
Ráhatással vannak a szemtanúk a bántalmazás megszüntetésére.
Mindkét fél látható, nem bújhatnak inkognitó mögé. A bántalmazónak át kell hágnia a csoport által elfogadott normákat, amik számára hátrányokat okozhatnak.
A szemtanúk reakciójának hatására a bántalmazó hamarabb hagyja abba a negatív megnyilvánulásait.
Gyakori az áldozat hibáztatása. A hülyéskedés kategóriába sorolással hárítja a felelősséget a bántalmazó.
A tanúk kevesebb alkalommal lesznek társak a bántalmazásban, mint a virtuális térben. Legfeljebb csak bátorítják az elkövetőt. De a legjellemzőbb a passzivitás.
Ritkán hívnak felnőttet, hogy beavatkozzon.
Virtuális térben zajló
A bántalmazás nincs időhöz és térhez kötve. Az internet által, ha a bántalmazó és a bántalmazó online van, bárhonnan elérhetők.
Gyakran ismeretlenek egymás számára a felek.
Nagyobb a közönség. Bárki bárhol hozzájuthat a tartalomhoz.
A láthatatlanság önbizalmat, hatalmat ad az elkövetően. Tetteit a valós életben nem feltétlenül merné végrehajtani.
A bántalmazó számára láthatatlanok tettei következményei, így nem ismerheti fel bünősségét, így kevesebb esély van rá, hogy felhagy gonosz megnyilvánulásaival.
Szükség van a közönség segítségére ahhoz, hogy az elkövető szembesüljön tetteinek súlyosságával.
Bárki bántalmazóvá válhat, akár a bántalmazott is, mivel nincs közösségi ráhatás a személyekre.
A közönség passzív és aktív magatartást is tanúsíthat.
A bántalmazó kevesebb esetben fordul felnőtthöz segítségkérés miatt.
A HVG Jármi Éva, pszichológussal korábban készített interjújában azt igyekeztek felvázolni, feltárni, kiből és miért lesz elkövető avagy áldozat, illetve, hogy ők milyen tulajdonságokkal bírnak.
Kik a potenciális áldozatok?
Szorongásos, félénk, csendes, visszahúzódó viselkedés,alacsony önértékelés, negatív énkép, negatív problémafelfogás – ez teszi hajlamossá a gyereket a “szenvedő alany” szerepre.
Az iskolai bántalmazás áldozatainak legfontosabb közös jellemzője a gyengeség és a szorongásos viselkedésminta. Az érzékeny, visszhúzódó, csendes gyermekek nehezen tudják magukat megvédeni erősebb társaikkal szemben. Az énképük általában negatív, önértékelésük alacsony, csúnyának, butának, szerencsétlennek tartják magukat. Azt azonban nehéz megmondani, hogy ez a viselkedsminta a bántalmazás oka vagy következménye.
Kik lehetnek az elkövetők?
Agresszívak és elfogadóak az agresszióval szemben, önértékelésük magas, énképük pozitív (legalábbis a külvilág felé ezt mutatják), idősebbek, erősebbek és dominánsabbak mint áldozataik. Általában a csoportban központi helyet foglalnak el, de arra is van példa, hogy éppen agresszív viselkedésük miatt kitaszítottak. empátiájuk átlag alatti – felmérések azt mutatják, hogy nincsenek tisztában azzal, hogy milyen szenvedéseket okoznak a másiknak.
Agresszivitásuk legtöbb esetben szintén sérült személyiséget takar, diktatórikus, szeretethiányos, vagy elhanyagoló szülői környezetből jönnek. Magatartásuk, látszólag domináns személyiségük gyakran felvett önvédelmi póz. Önbizalmukat erősítik azzal, hogy a náluk gyengébbnek rendszeresen fájdalmat, szenvedést okoznak.
TABBY projekt
(Threat Assessment of Bullying Behaviour in Youth Online)
Céljai
A projekt célja egy olyan, iskolai alkalmazottaknak és diákoknak szánt eszköz létrehozása, amellyel azonosíthatók a kockázati tényezők, felmérhető a cyberbullying jelensége, és amellyel az érintettek megelőző lépéseket tehetnek saját maguk és más áldozatok védelmére az ilyen viselkedésekkel szemben. A projekt emellett felhívja a figyelmet a jelenségre, célja a kockázatok és veszélyek tudatosítása és a védekezési készségek fejlesztése az internet, a mobiltelefonok és a közösségi oldalak iskolai és azon kívüli használata során.
A megértésen alapuló intervenció: a bullying prevenciós program
A Bullying Prevenciós Program (BPP) az online bántalmazások megelőzésére és az incidensek kezelésére kialakított átfogó, iskolákra épülő program. Ennek része a felnőttek (szülők és pedagó- gusok) iskolai programokban való aktív részvételének elősegítése, az elfogadhatatlan viselkedések „kódexének” kidolgozása, a lefektetett szabályok megszegésének konzekvens szankcionálása, valamint a felnőttek közül „példaképek” kiválasztása.
A program törekvése egyrészt, hogy általánosan pozitív iskolai környezetet teremtsenek a biztonságos és hatékony tanulás érdekében. A programban a teljes iskolai populáció részt vesz. A cél a kortársak között, az iskolában és az iskolán kívül előforduló bullying típusú viselkedések minimálisra csökkentése (ideális esetben megszüntetése), az új problémák kialakulásának megelőzése, és összességében jobb kortárs kapcsolatok teremtése.
Másrészt a program olyan adminisztratív elemeket tartalmaz, mint amilyen az anonim és önkéntes kérdőívek kitöltése a diákok által. Célja a jelenség iskolai és azon kívül megvalósuló típusainak és volumenének felmérése, egy iskolai koordináló bizottság létrehozása a BPP és más prevenciós programok megtervezésére és megvalósítására, a pedagógusok és a szülők számára konfliktuskezelési tanácsadás biztosítására, a szupervízió elősegítésére, az iskolai szabályzatok bevezetésére, valamint a szülői közreműködés ösztönzésére.
A pedagógusok és az iskolai dolgozók feladatai a BPP körében
1. A tanrendbe kell iktatni a cyberbullying megismertetését. Konfliktusfeloldási technikákat és hatékony közösségi készségeket kell tanítani a gyerekeknek.
2. Ki kell dolgozni az online bántalmazás megelőzését és kezelését célzó szakmai protokollokat.
3. Fejleszteni kell a saját osztályterem közösségi légkörét.
4. Meg kell tanítani a gyerekeknek, hogyan reagáljanak az internetes zaklatásra, milyen szinten vonódjanak be a konfliktusokban, illetve mikor hagyják figyelmen kívül azokat.
5. Meg kell nekik tanítani, hogy fontos, hogy észleljék a problémát és ne hallgassák el.
6. Tisztázni kell velük, hogy önállóan képesek lehetnek megakadályozni ezeket az internetes konfliktusokat.
7. A szülőkkel együttműködve folyamatosan „képezni” kell a gyerekeket az önkontroll, valamint az empátia és az altruizmus fejlesztése terén.
8. Individuális, egyénre szabott intervenciós terveket kell készíteni olyan gyerekek számára, akik elkövetőként vagy áldozatként belevonódtak valamilyen bántalmazási, illetve online bántalmazási eseménybe.
9. Támogatni kell a (valóságos és potenciális) áldozatokat a sérelem fogalmának tágításával, annak megismertetésével, fel kell vértezni őket lehetséges megoldási lehetőségekkel és képességekkel az esetek megelőzése és a hatékony válaszadás érdekében.
10. Fel kell deríteni, mi áll az online bántalmazás(ok) hátterében.
11. Az iskolai programokon elő kell segíteni olyan képességek kifejlesztését, mint amilyen például az empátiás készség, amelyek segítségével az elkövető közelebb jut az általa okozott sérelem természetének átéléséhez, megértéséhez, és amelyek hozzájárulhatnak a pozitív viselkedésminták adaptálódásához.
Vitatkozni lehet rajta, hogy saját családunkon belül hamarabb észrevennénk-e, hogy valamelyik szerettünk bántalmazás áldozata, vagy a baráti körben könnyebb-e a felismerés.
Most azt esetet járom körül, ha saját gyerekünk válik bántalmazottá.
Bármilyen hirtelen változás a gyerek viselkedésében feltűnő és aggodalomra adhat okot. A korábban nyitott és vidám gyerek zárkózottá válik, a jó tanulónak leromlanak a jegyei, kevésbé lesz ambiciózus, otthon akar maradni, has- vagy fejfájásra panaszkodik, vagy, ha kezd elhatárolódni barátaitól, ha voltak.
"Az iskolai bántalmazásnak sajnos elég súlyos pszichés és szociális következményei lehetnek. Az áldozatok könnyen depresszióssá válhatnak, szenvedhetnek szorongásos betegségekben, de kialakulhat náluk a poszttraumás stressz szindróma (PTSD) is. Sokan szerhasználóvá válnak, de súlyosabb esetben öngyilkosok is lehetnek. Az állandó félelem olyan pszichoszomatikus tüneteket produkálhat mint a fejfájás, hasi panaszok vagy álmatlanság. Az áldozatok általában többet hiányoznak az iskolából, nehezebben megy nekik a tanlás, romlanak a jegyeik. Arról nem is beszélve, milyen hatással lehet egy ilyen trauma későbbi felnőtt életükre..." - írja a gyermekpszichologus.blog.hu egy 2011-es cikkében.
Hogyan tudunk segíteni?
Beszélgetni, beszélgetni, beszélgetni! Persze, nem erőszakosan, azzal nem érünk el semmit. Érdeklődni kell mindennapjairól, a barátairól, szüksége van támogatásra, ezért ne fosszuk meg a dicséretektől sem. De ezt sem szabad túlzásba vinni. A feltétel nélküli szeretet megadása, a tisztelet, az odafigyelés mind növelhetik az önbecsülését. Az internethasználati szokásai is sokatmondóak lehetnek, nem árt még jobban odafigyelni erre a nehéz időszakban. Mindenképp ajánlott konzultálni a tanárokkal, mi lehet a probléma, hogy vélekednek róla, hogyan viszonyulnak hozzá osztálytársai.
Ha valóban kiderül, hogy van valami baj, türelmesen, de céltudatosan kell kezelni azt. Komolyan kell venni a gyermek problémáit, be kell gyűjteni minden információt, fel kell venni a bántalmazó szüleivel a kapcsolatot. Valóban koncentrálni kell és helyesen kell kezelni a konfliktust, mert sok mindent tanulhat ebből az esetből a gyerek. Ha valamit is rosszul csinálunk, örökre megjegyezheti és helytelenül építi be a tapasztalatot. Ezért nem szabad bosszút állni és a másik bántásával oldani meg a dolgot. Érdemes közben többször is leülni vele beszélgetni és érzékeltetni vele, hogy nem ő a hibás. Ha túl nagy falat lenne ez nekünk, vagy azt érezzük a gyermeknek mi nem tudunk elég segítséget nyújtani, szakemberhez kell fordulni.
Felmérés szerint
2012 tavaszán elvégeztek egy felmérést a The Virginia Youth Violence Project keretén belül két Virginia állambeli városban, Charlottesville-ben és Albemarle-ban 3-8. osztályosok körében. Egy definíciót adtak meg nekik a bántalmazásról, annak értelmezése után kérdésekre kellett válaszolniuk.
"A bántalmazás definiálható, mint egy ember erejének vagy népszerűségének felhasználása a másik megsértésére, fenyegetésére vagy megszégyenítésére. Lehet fizikai, szóbeli vagy társadalmi. Nem számít bántalmazásnak, ha két hasonló erejű ember vitatkozik vagy verekedik."
A kérdőívből kiderül, hogy erősen jelen van a bántalmazás a 3-8. osztályosok körében. Ezek persze amerikai adatok, de nálunk sem ismeretlen a jelenség. Ilyen esetekben (de a normál hétköznapokban is) szülőknek és tanároknak együtt kell működniük, nem szabad egymásra hárítani a felelősséget. Tudatosítani kell a diákokban is a bántalmazás következményeit és iránymutatást kell nekik adni, hogyan tudnak segíteni ezek számának lecsökkentésében. Hiszen, ők alkotnak valódi közösséget, köztük a legtöbb az interakció, rajtuk is múlik, kiderül-e, ha valamelyikőjük bántalmazás áldozata.
Kutatások
Domonkos Katalin és Ujhelyi Adrienn 2015-ös tanulmánya az online zaklatások médiában való megjelenésével foglalkozik. Az online zaklatás megjelenési formái között említhető a bántó, gyűlölködő tartalmak küldése, pletykák terjesztése online, valamint a megszégyenítő képek és videók megosztása az interneten. A tanulmány készítői a kiválasztott cikkeket kvalitatív és kvantitatív szempontból is megvizsgálták, így többféle eredményt rajzoltak fel a zaklatás médiapercepciójáról.
A cyberbullying témájában végzett kutatások között ellentmondás van a különböző nemek érintettségében. Van, ahol arra a következtetésre jutottak, hogy a fiúk gyakrabban válnak elkövetővé, a lányok pedig áldozattá, míg van olyan kutatás, amely nem közöl ilyen különbségeket.Az egyén szintjén a kutatók arra a következtetésre jutottak, hogy azon áldozatok, akik igyekeznek kezelni a problémát, beszélnek róla másoknak, kevesebb egészségügyi panaszuk van. A tagadó magatartást viszont hosszú távon nem találták megoldást jelentőnek, hiszen csak átmenetileg állítja meg a zaklatást.
Megjelenés a médiában
Minden új társadalmi jelenség megítélésében nagy szerepe van annak, hogyan jelenik meg a médiában. Az általam feldolgozott tanulmány létrejöttekor (2015) kevés tanulmány volt, mely a témám médiaprezentációját vizsgálta volna. Egyetlen tanulmányt említ, amit egy amerikai kutató publikált 2012-ben. A cyberbullyinggal kapcsolatos híradásokat tekintette át, 2006 és 2011 között 40 nyomtatott médiahírt és 48 tévéműsort talált. Ezen két médiatípus különbségeit vizsgálta két szempontból: kit jelölnek meg a híradások, mint a jelenség okozóit, illetve kihez kapcsolják a prevenció és a megoldás felelősségét.
Magyar cikkek megjelenése forrásokra bontva
Módszer
 |
| Magyar cikkek megjelenése forrásokra bontva |
Domonkos Katalin és Ujhelyi Adrienn tanulmányukban 9 nyomtatott és médiaterméket - a legolvasottabbakat, de minél változatosabbakat - választott ki. Így került a mintába csak online, online és offline megjelenésűek, komolyabb hangvételűek, illetve bulvárosabbak is. Az alábbi honlapokról valók a cikkek: origo.hu, index.hu, hvg.hu, nol.hu, mno.hu, hir24.hu, borsonline.hu, metropol.hu, blikk.hu. A cikkek 2007 és 2014 októbere között publikálódtak. Keresőkifejezéseik a „cyberbullying”, „online zaklatás”, „elektronikus zaklatás”, „internetes zaklatás” szavak voltak, így 132 cikkhez jutottak. A felszínesen kapcsolódóakat kiszűrték, így a megmaradt 116 cikket vizsgálták kvantitatív és kvalitatív szempontból is.
A cikkek idői megjelenése
2007-ben egy egyesült államokbeli sztárblogger vonult vissza a nyilvánosságtól az őt ért online fenyegetések miatt. Ekkor publikáltak először a témában a magyar sajtóban. Egészen 2011-ig csak az online portálok reflektáltak a jelenségre. Egyértelműen több cikket publikáltak a témában az online médiumokban, mint a többiben összesen. A cikkek átlagosan 482 szóból álltak.A konkrét eseményfeldolgozáson túl, korábbi esetekre is reflektálnak cikkek, illetve szakmai események vagy valamilyen prevenciós intézkedés kapcsán is íródtak. Az utóbbi kategóriába tartozók fele nemzetközi, fele magyar (12-12), vannak tiltásra épülők, technológiai jellegűek is közöttük.
 |
| Szavak gyakorisága a magyar cikkekben |
A kvantitatív elemzés során a korpuszban előforduló 100 leggyakoribb szót igyekeztek kigyűjteni, ezek közül törölni a jelentés nélkülieket, illetve összevonták a szónak különböző megjelenési formáit. Így maradt 24 szó. Jelentős a konkrét korra való utalás az éves szóval, és a különböző fiatalságra utaló kifejezésekkel. Az online zaklatás hangsúlyosabb hagyományos megfelelőjénél, és jelen esetben kiütköznek a nemi különbségek. Területi elhelyezkedés szempontjából az amerikai és a magyar esetek vannak túlnyomó többségben górcső alá véve. Két konkrét eset emelkedik ki mind közül, Megan Meierre-é és Amanda Toddé. Az öngyilkosság és szexualitás is előtérbe kerül, úgy, mint az iskolai közeg és a bűnüldözés is. Szerepet kap még az anonimitás és az adatvédelem is.
Megjelenési formák
A cyberbullying szakirodalomban megjelenített formái változatos képet mutatnak. Ezek között szerepel: "a gyűlölködő, zaklató tartalmak küldése; pletykák terjesztése online; kiközösítés; megszégyenítő képek és videók megosztása az interneten, valamint a szexting, ez utóbbi során az elkövető szexuálisan provokatív meztelen vagy félig meztelen képeket vagy nyíltan szexuális tartalmú szöveget küld el, oszt meg online."A szakértők által vizsgált cikkek közül 30 említett megjelenési formákat, de csak felsorolásképp. Leggyakoribb formák ezekben a cikkekben a zaklató típusú, a lejárató fotók, videók, fenyegetés, kirekesztés és a szexting.További 59 cikk említ öngyilkossággal végződő zaklatást. Két típus rajzolódik ki, az egyik, amely csupán pontosan leírja az esetet, a másik, amely a jelenség komoly súlyosságával is foglalkozik. A magyar nyelvben a zaklatás szónak szexuális konnotációja is van, ezért a tanulmány készítői figyelme kiterjedt a cyberbullying e oldalával is. Így megjelenik a nemi erőszak, a szexting és a molesztálás is az általuk feldolgozott cikkekben.
Okok, felelősség
A jelenség kialakulásával kapcsolatba hozható okok és a felelősség szorosan kapcsolódnak össze. Nem csak egyéni szinten, hanem kortárskapcsolatokat, az iskolai tényezőket és a szülői közvetítést is vizsgálni kell az online zaklatás kapcsán. A cikkekben ebből a megközelítésből a család említése a leggyakoribb. A családi tényezők tekintetében nagyobb eséllyel lesznek áldozatok a túlféltett gyermekek. Az otthon bántalmazottak közül az erős fizikumúakból gyakran lesznek bántalmazók, míg a sérülékenyebbekből áldozatok. A második legemlítettebb tényező a felelősség tekintetében a pozícióért folytatott harc. Ebben a tényezőben jelenthet védőfaktort az iskolai légkör.
Megelőzés
A megelőzéssel foglalkozó cikkek a vizsgáltak harmadát sem teszik ki, viszont összekapcsolódnak az eredményei a felelősség eredményeivel. Itt is nagy hangsúlyt kap a szülők szerepe. Ezt tovább bonthatjuk passzív és aktív szülői szerepajánlásokra. A passzív megelőzési módokat közvetítő cikkek szűrőszoftver használata mellett érvelnek, míg az aktív megelőzésre ösztönző cikkek az online felülettel kapcsolatban felmerülő kérdések megbeszélést, közös szabályok alkotását hangsúlyozza. A második legemlítettebb megelőzésben betöltött szerepe a pedagógusoknak van. Sok múlik azon, felismerik-e az iskolai közegben megjelenő fizikai vagy verbális bántalmazást. A kormányzat megelőzésben betöltött szerepét három cikk említi meg, hiszen a beavatkozásban ő lehet a kezdeményező.
Diszkusszió
Egy jelenség médiaprezentációját nem csak a téma sajátosságai, hanem a médiakontextus is meghatározza. Fontos tényező az adott médium típusa, hagyományai, a hírérték és az újságíró érdeklődése. A zaklatás esetorientációja a média individuális, egyénekre koncentráló prezentációjából ered. Mivel a média inkább a tragédiával, drámai végkifejlettel végződő zaklatásokkal foglalkozik, így a közönség egyértelműen ezzel kapcsolja össze a zaklatás jelenségét. A narratívák megfelelnek a társadalmi elvárásoknak, gyakran említik a nemi különbségeket, az esetek szexuális jellegét, a jogi színteret, illetve a jelenség technológiai kontextusát, az anonimitást.
Orvosolható-e a probléma?
Rengeteg kérdés merül még fel ebben a témában, de a szemlecikkből kiderül, hogy több kezdeményezés is van, hogy megpróbáljanak ezekre válaszolni, illetve, hogy megismertessék a jelenség megoldási technikáit a gyerekekkel. Zárhatnám soraimat közhelyekkel, mint, hogy ne legyünk gonoszak, figyeljünk egymásra, stb. De ezek nem szüntetnék meg a tragikus esetek sorozatát. Elég lenne a világnak annyi, ha elgondolkodnánk ebben a témában.
A világhálón is igyekeznek kék-vonalakat létrehozni, hogy felnyissák az emberek szemét és segítsenek a bántalmazottakon.
Felhasznált irodalom:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése