Dokumentumfilm készült az egyik legrégebbi mémről

az ikonikussá vált póz

2000 júliusában, a német Fuckparade nevű undeground techno fesztiválon kitűnt a tömegből egy izmos, félmeztelen alak. Matthias Fritsch művész meg is örökítette a táncoló figurát térdkamerájával, majd 2006-ban felkerült a Youtube-ra, viszont csak 2007-ben kapta fel az internet népe. Fritsch 2013-ban elkezdett gyűjteni egy dokumentumfilm forgatására, mely nemrég jelent meg, bár nem egészen olyan formában, ahogy várnánk. A film érdekes kérdéseket vet fel az internet, a mémek és a jog tekintetében. Mennyire korlátozható egy mém terjesztése? Elavultak-e a személyi jogok védelméről szóló törvények a kortárs netkultúra kontextusában? Létezik-e a feledésbe merülés joga, esetleg létre kell hozni?

Ha esetleg bárki azt várta volna a filmtől, hogy szórakoztató lesz és megismerhetjük a technovikinget egy izgalmas interjú keretein belül, az nagyot csalódott. 2009-ben ugyanis megtörtént a filmet először felvevő Fritsch által áhított kapcsolatfelvétel és megkereste a viking. Igen ám, de nem éppen barátságos szándékai voltak. Ügyvédeket fogadott és beperelte a fiatal művészt a személyiségi jogainak megsértéséért, továbbá követelte, hogy tüntessék el a videókat az internetről. Az ilyesmi nem igazán szokott működni, sőt, a Strerisand-effektus elég gyakran életbe lépett már, pl. Beyoncé híres eltorzult grimasza esetében.

az internet népe nem felejt

Ezúttal viszont nem névtelen megosztók tömegeivel állt szemben a felperes, hanem egy konkrét videókészítővel, így jogi útra terelhette ügyét, bár az eredmény senkinek sem túl kedvező: Fritsch nem oszthat meg vagy terjeszthet semmi olyan tartalmat, amiben azonosítható a felperes, továbbá bárki másnak is  tilos az eredeti felvételhez komolyabb módosítás nélkül nyúlni, akár 6 év börtön, vagy 250 ezer eurós bírság lehet a "jutalma". A művészibb, elvontabb feldolgozások, képregények és egyebek viszont nem korlátozhatóak. Ezen felül a viking megkapta az összes bevételt, amit Fritsch a videóból szerzett (mindössze 10 ezer euró, ezzel a Technoviking a legkevesebbet profitáló, de igencsak népszerű  mémek egyike lett). Fritsch szerint érezhetően a pénzszerzés volt a felperes célja, de ebben a bírók nem támogatták és megtagadták több vádpontját is, melyekkel korlátozni vagy lehúzni akarta a filmest. A filmet úgy kellett elkészítenie tehát, hogy magát a főszereplőt explicit módon nem ábrázolhatta, így a Fritsch által összeállított terjedelmes feldolgozás-archívumból (egy egyedülálló és kiterjedt gyűjteménye a Technoviking minden eddigi inkarnációjának) válogatva váltják egymást jelenetek különböző szakértőkkel készített interjúkból és Technoviking képek, zenei feldolgozások és az eredeti videó újrajátszásai (reenactment). A filmet egyébként crowdfundingból készítette el, kampányát az indiegogo-n indította.

egy megengedett ábrázolásmód

Összességében egy a témájában releváns, bár meglehetősen száraz film lett, melyen keresztül betekintést nyerhetünk egy sor művész és kultúrával, szociológiával és művészettel foglalkozó szakértő véleményébe és abba a konzervatív felfogásmódba, amely megálljt próbál parancsolni a 21. század művészeinek szabad tartalomfelhasználásának.


Források:
Matthias Fritsch interjú
A Technoviking film