Kommunikáció 2.0

A gyűlölködés, a műcukiságok és a szupernagyik kora

Csúfolják a gyerekét, mert nem chatel órán? A nagymamája Facebookon keresztül köszöntötte fel a születésnapján? Íme egy rövid összeállítás a közösségi média kommunikációra gyakorolt hatásairól és arról, hogy ha fárasztó napja volt és kiborította a főnöke, miért ne az interneten keresztül vezesse le. 

Új kor, új veszélyek 

Bizonyított tény, hogy a folyamatos elérhetőség a Facebookon és egyéb alkalmazásokon egy újfajta nyomást tesz a gyerekekre. Mert amíg egy szóban elhangzó sértés az érintettek között marad, a keresetlen kommenteket a megbántott fél mind az ezer ismerőse láthatja. De a gyerekek ennek a világnak a bennszülöttei, és jobban kezelik a webes kommunikációval járó problémákat, mint bármely más korosztály. Most nem a cipőről ítélik meg egymást, hanem a telefonról, és nem az számít a legmenőbbnek, akit a legtöbben szólítanak fel a hangos olvasásnál, hanem aki a legtöbb like-ot kapja az új profilképére. A lényeg azonban nem változott. 

Forrás: zipp.hu

De mi a helyzet azokkal, akik életük nagyobbik részét a 20. században élték le? Mi történik a nyugdíjas korosztállyal? A magyar nyugdíjasok 51%-a használja rendszeresen a Facebookot, ezzel az értékkel világelsők vagyunk. A baj csak az, hogy az idősek nincsenek felkészülve a közösségi média veszélyeire. Ők az elsődleges célpontjai az internetes csalóknak.
 Az internetező szupernagyit, akit eddig csak az "ingyenes ajándékot kap, ha eljön" típusú termékbemutatóktól kellett óvni, számtalan ügyeskedő várja. A különböző ezoterikus, távgyógyító, csodás gazdagságot ígérő honlapok gombamód szaporodnak a legnépszerűbb közösségi oldalon, és a szolgáltatásaik is olyan "ingyenesek", mint  a műanyag óra a termékbemutatón. Mivel a hagyományos blokkolóprogramok az ilyen típusú tartalmakat nem tudják szűrni, a legtöbb amit tehetünk az, hogy felhívjuk szüleink, nagyszüleink figyelmét a veszélyekre. 

Anonim és nyíltan felvállalt gyűlölködés

A trollkodás, gyűlölködés az interneten azóta létezik, mióta a felhasználók is hozzászólhatnak a különböző tartalmakhoz, cikkekhez, posztokhoz. Sokáig azt hitték, hogy az emberek az anonimitás miatt ilyen bátrak, a saját nevükkel és arcukkal sosem buzdítanának népirtásra. Ám a Facebook bebizonyította, hogy ez nem így van. Hiába láthatja bárki, kik vagyunk, online olyan dolgokat írunk és osztunk meg a világgal, amit szemtől szembe, hangosan biztosan nem mondanánk ki.  

Az Index cikke szerint: "Az egészben azt a legborzasztóbb nézni, hogy ezeknek az embereknek a nagy része két népirtásra buzdítás, és egy “az usat kellene atommal elpusztitani es minden rendben lenne !!!Az usa a legnagyobb gonosz maga az ordog !!!!!!!” (betűhű idézet) komment között úgy viselkedik, mint az Élet iskolájának többi diákja: posztolgatják a cuki kiscicákat, a fotókat az unokákról, meg Coelhot naplementés képre írva. Még az is belefér, hogy más csoportokban ezzel párhuzamosan Jézusról, a szeretetről meg az elfogadásról papoljanak, és zavartalanul áradjon az <3 ÁLDÁS <3."

Forrás: hotdog.hu

Ezek a gyűlölködő emberek a közhiedelemmel ellentétben nem lecsúszott kocsmatöltelékek. Van közöttük kisgyerekes anyuka, öltönyös hivatalnok, pózoló tinilány és unokákkal büszkélkedő nyugdíjas is. A szomorú tény az, hogy gyűlölködni jó érzés, megelégedettséget okoz. A gyűlölködő személy okosnak, fontosnak érzi magát. "Most jól megmondtam nekik a magamét"- gondolják. Eközben a szervezetükben olyan kémiai anyagok szabadulnak fel, mint szex közben, vagy kokain hatása alatt. Ez azonban nem lehet mentség vagy kifogás a másokat bántó viselkedésre. A gyűlölködés, az ellenségképek keresése mindenképpen valami problémára utal, a kiegyensúlyozott embereknek (és társadalmaknak) sokkal nagyobb szüksége van a kölcsönös jó érzésekre, mint az ehhez hasonló pótcselekvésekre.