Több millió tanulmány tűnt el az internetről

Mindennapjainkban egyre több digitalizált dokumentummal találkozhatunk az interneten, melyek rengeteg segítséget jelentenek egyes kutatóknak, tudósoknak, továbbá egyetemen tanuló hallgatóknak szakdolgozatuk megírásához. Sokan úgy gondolják, hogy ezek mind az interneten örökké megmaradhatnak, azonban a következő kutatás bebizonyította, hogy ez nem feltétlenül lehet igaz. Egy tanulmány szerint 2 millió tudományos cikket nem tudtak elérni az interneten, melyre senki sem számíthatott. "A nyitott nem mindig örökkévaló" - fogalmazták meg a tanulmányban.

A digitalizáció árnyoldala

Az eset kivizsgálása érdekében megjelent egy friss tanulmány, mely rámutatott a digitalizáció úgynevezett "negatív" oldalára: a tudományos publikációk egynegyede nem megfelelő mértékben lett archiválva. Ez a tény sajnos arra utal, hogy a megőrzéshez használt online rendszerek nem tudnak lépést tartani a tanulmányok, tudományos cikkek egyre gyorsabb növekedésével. Így ez eléggé nagy problémát jelenthet a tudomány és kutatás szempontjából, ugyanis mindezek a lábjegyzetekre, hivatkozásokra épülnek. Mint ahogy Martin Eve (a Londoni Egyetem kutatója és a tanulmány egyik szerzője) kimondta, komoly gondot okozhat, ha nem tudunk rámutatni az állításunk forrására. "Ha nem tudod ellenőrizni, amit valaki más mondott egy másik ponton, akkor csak vakon bízol abban a műalkotásban, melyet már nem tudsz olvasni" - jelentette ki Martin Eve.

A tanulmány bejelentése

Ez a tanulmány a Journal of Librarianship and Scholarly Communication folyóiratban jelent meg, mely szerint megközelítőleg 7 és fél millió publikációt néztek át. Ezek a publikációk DOI-val - melyek egyedi "ujjlenyomatok" a tudományos publikációk, cikkek és hivatalos jelentések azonosítására és összekapcsolására -, azaz digitális dokumentumazonosítóval voltak ellátva. 

Martin Eve kezdeményezte a vizsgálat elindítását (melyről a Nature is beszámolt), kinek célja az volt,

hogy a fentebb említett DOI azonosítóval ellátott publikációkat megvizsgálja, milyen archívumokban találhatók meg. Érdemes megemlíteni, hogy Eve a Crossref digitális infrastruktúrával foglalkozó szervezet kutatás-fejlesztésével is foglalkozik. Ez a legnagyobb DOI regisztrációs ügynökség, mely körülbelül 20 ezer tagnak oszt azonosítót (például múzeumoknak és más intézményeknek).

A vizsgálat véletlenszerű kiválasztáson alapult mely kimutatta, hogy a publikációk 28%-a (körülbelül 2 millió cikk) egyetlen egy digitális archívumban sem jelent meg annak ellenére, hogy aktív DOI azonosítóval rendelkeztek. A publikációk csak 58%-a volt megtalálható legalább egy digitális archívumban, a további 14%-ba pedig a kizárt publikációk tartoztak, melynek oka a nem azonosítható forrásuk, esetleg az lehetett, hogy nem folyóiratcikkek voltak.

Továbbá Eve szerint érdemes megjegyezni, hogy vizsgálata nem teljességre volt törekvő, ugyanis csak a DOI-val rendelkező cikkeket követte nyomon, sőt nem ellenőrizte a tételek intézményi repozitóriumokban való tárolását sem.

Intézkedések javaslata a probléma megoldásához

A szakember a kiadott tanulmányban olyan intézkedéseket javasol, melyek segíthetik leküzdeni az adott problémát. Ilyen lehet például a DOI-regisztrációs ügynökségek követelményeinek szigorítása, ahol megemlíti a Crossref és DataCite ügynökségeket is. Egyben említi a kutatók és a kiadók átfogóbb oktatását is erről a problémáról. Az esetről az ilyen munkakörben dolgozó feleket mindenképpen tájékoztatni kell, hogy közös erővel tudják megfékezni egyre több folyóirat eltűnését. Ugyanis a publikációk száma napról napra növekszik, és talán azok is eltűnhetnek, ha nem cselekednek gyorsan. Mint ahogy Eve is fogalmazza: "Mindenki arra gondol, hogy milyen azonnali hasznot húzhat, ha valahol megjelenik egy tanulmány, de valójában a kutatási ökoszisztéma hosszú távú megőrzésére kellene gondolnunk."

Forrás

• Eltűnt az internetről 2 000 000 tanulmány, HVG.hu, 2024.03.11.