.jpeg)
2015-ben egy Parabon NanoLabs nevű cég elindította a DNS mintán alapuló arckészítő modelljét, amit a rendőrség egy potenciális és innovatív lehetőségként tart számon a rendőri munkavégzés segítésére, míg mindenki más ellenzi az ötletet. Vajon miért nem támogatják ezeket az elképzeléseket és miért nem hagyatkozhatunk algoritmusokra az igazságszolgáltatásban?
A program
A Parabon Nanolabs képes létrehozni egy 3D modellt a lehetséges emberi arcról a DNS molekulában talált genetikai minták jellemzője alapján. 2012-től indították el a kísérleteket erre vonatkozóan amelyben az Egyesült Államok Védelmi Minisztériuma is érdekelt volt. A kísérlet alapja a DNS-fenotipizálás – egy személy megjelenésének ábrázolása kizárólag DNS minta alapján.
A modell gépi tanulást használ, több mint ezer önkéntes DNS adatait párosítják az arcuk szkennelt változatával. A kutatók szerint több, mint 25000 fenotípus jelenhet meg egyedenként és a modellekkel próbálnak rájönni mit alakítja az arcot olyanná amilyen. A cég szerint egészen biztosan meg tudják jósolni egy ember szem-, haj-, bőrszínét, a szeplők mennyiségét és az arc általános formáját, ilyen portrékat is készít a bűnüldöző szervek számára a lehetséges elkövetőkről vagy akár az áldozatokról. Nyilván a program nem tökéletes rengeteg fejlesztés és különböző bioinformatikai kutatás vár még rá, de egy kiinduló alapnak ez tökéletes lehet a jövőben. De akkor mi a probléma?
Elvakult felhasználás
A rendőri munka évszázadok alatt fejlődött olyanná ami ma. A bűnüldöző szervek nem csak elengedhetetlenek társadalmunk számára de egy megbecsült élethivatás is egyben és ehhez sokszor olyan eszközöket is megpróbálnak bevetni ami hétköznapi értelemben nem feltétlen etikus.
A rendőrség alkalmazhat arcfelismerő szoftvereket amit általában csak legvégső esetben vetnek be, mivel a szoftver pontatlan, az esetek többségében homályos, nem ideális képek állnak rendelkezésre, és a személyiségi jogkört is sérthetnek vele.
Jelen esetben DNS-fenotipizált eredményt egy kaliforniai Rendőrkapitányság egy arcfelismerő szoftveren futtatta át, ezzel elősegítve a nyomozást egy lassan 30 éve kihűlt ügy kapcsán.
Az eljárás önmagában is problematikus a polgári jogi szakértők szerint. Az arcfelismerés megbízhatatlan bementi adatokkal rendelkezik, és nagy valószínűséggel azonosít félre egy gyanúsítottat inkább csak akadályozza a rendőri munkát, mintsem elősegíti, illetve ártatlan embereket sodorhatnak bele el nem követett bűnökbe.
A Nanolabs nyilatkozata szerint "Amit mi megjósolunk, az inkább annyi, hogy az adott személy nemét és származását tekintve az átlagosnál szélesebb szemű lesz-e", inkább hasonlítanak egy gyanúsított leírásához, mint a pontos másához és kimondják, hogy ezekből az adatokból semmiképpen sem lehet azonosítást végezni.
Összességében elmondható, hogy a technológiát kellő fenntartásokkal kezelve használható a bűnüldözés segítésére, de nem hagyatkozhatnak rájuk, tiszteletben kell tartani a személyiségi jogokat és nem sodorhatnak veszélybe ártatlan embereket. A rendőrség oldaláról tekintve érthető, hogy minden eszközt be szeretnének vetni, hogy igazságot szolgáltassanak, de vékony a határ az elvakultság és az igazság között.
Egy anonim rendőr szavaival élve "Tudom, hogy a Parabon jóslása nem tökéletes, de miért ne használnánk fel minden rendelkezésünkre álló eszközt, hogy megpróbáljuk elkapni a gyilkost?"
Az igazi kérdés, vajon megéri megbízhatatlan adatokat egy nem feltétlen hivatalos és pontos szoftveren lefuttatni, ha ezzel elkaphatnak egy tettest?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése