Mikor van itt az ideje, hogy mobiltelefont nyomjunk gyermekünk kezébe?
A döntés minden esetben a szülő felelőssége, akinek ilyenkor nem elsősorban utódja életkorát, mint inkább annak érettségét kell szem előtt tartania. Hogy mikor nevezhető egy gyermek érettnek? Ennek megítélésében számos jelenség biztosíthat használható támpontot: ha a fiatal képes alkalmazkodni mind otthona, mind az általa látogatott iskola házirendjéhez, és kimutatható felelősségérzettel rendelkezik, jó eséllyel tekinthetünk rá érettként.
Felelősségérzetre utaló nyomok
Ha egy gyermek felelősséget érez állításai iránt, akkor valóban hazaér a korábban egyeztetett időpontig – amennyiben e jelenség tendenciaként tudható be, akár ki is tüntethetjük bizalmunkkal, és megvehetjük neki az áhított mobilt, de vigyázat: ha a kölyök hajlamos elveszíteni az értékeit (lásd tornacsomagját, vagy éppen iskolatáskáját), ne lepődjünk meg, ha – esetlegesen méregdrága – telefonját is elhagyja majd. Szintén fontos szempont lehet a döntésben, mégis milyen környéken engedjük „szabadon” utódunkat. Igaz, ha kizárólag biztonságának fokozása érdekében kívánunk telefont biztosítani a számára, talán felesleges is egy csúcsmodellel felszerelnünk – bár ilyenkor azt is mérlegelnünk kell, hogy a gyerek a kütyü „cikiségi faktorából” adódóan majd a táskája mélyén hordja azt, vagyis célját tekintve máris haszontalanná válik.
Vajon a barátok megkönnyített elérése szociális szempontból is előnyökkel jár? A közösségi médiát bírálók körében rendre visszatérő gondolat, hogy az efféle portálok kiölik a fiatalokból az egészséges társadalmi kapcsolatokhoz való viszonyulás képességét – sőt, ez leginkább a felnőttekre igaz, míg az ifjakban ez ki sem alakul. Fontos lehet továbbá felmérni, hogy amennyiben gyermekünk elég érettnek bizonyult egy saját telefon birtoklására, vajon annak használatát is felelősséggel végzi majd? Nem fog például SMS-ezni a tanórákon; betartja-e majd a rendelkezésére álló, lebeszélhető percek limitét; illetve miféle applikációkat tölt majd le a cybertérből? A játék kedvéért tegyük fel, hogy a válasz minden kérdésre igen! Az iskolában csupán a szünetben veszi elő a mobilt; sosem kell attól félnünk, hogy hagyja lemerülni a készüléket (sem anyagilag, sem technikailag), és letölteni sem akar semmit. Mégis, az internet ott lesz a zsebében, és amennyiben alanyunk serdülő fiú, szobája magányában bizonyára lesz annyi szabadideje lefekvés előtt, hogy hagyja magát beszippantani a tőle két kattintásra forrongó internetpornó pokla által. Bizony, a veszély valós és cseppet sem elhanyagolható méretű: az okostelefonnal és táblagéppel ölében felcseperedő Y-generáció képviselői – fiúk lévén – tomboló promiszkuitásuknak hála roppant kiszolgáltatott helyzetben vannak, hiszen csakis saját (pubertáskorú kamaszként nem létező) önkontrolljuk szabhatna határt féktelen vágyaik kielégítésének, melyeknek hajszolásából adódóan mindenféle szexuális illúziótól megfosztja őket a netpornó…
Felelősség rajtunk van
Fontos, hogy szülőként belátásunk legyen gyerekeinkre, tudjuk, hogy mit mikor szabad, ezért tulajdonképpen a mi kezünkben van a döntés, hogy mikor adjunk telefont vagy éppen okostelefont gyermekünk kezébe. Ha túl korán adjuk oda, akkor mindig kérni fogja majd, mert nem talál más elfoglaltságot, mivel ez színesebb, hangosabb, érdekesebb. Köztudott, hogy minél fiatalabb a gyekőc, annál jobban vonzza őket a színes vagy új tárgyak. Ha pedig túl későn, az inkább nekünk baj mert annál tovább tart az aggódásunk ha nem ér haza időben a suliból. Szóval meg kell találni az aranyközéputat, hogy mi legyen jó nekünk, mi legyen jó a gyermekünknek.
Ahogy elkezd nőni, idősödni, és belép a kamasz életbe, más elég nehezen tudunk vele bánni és ez a későbbiekben csak rosszabb lesz: hisztizés, lázadás...stb. Belelép a társadalom által meghatározott világba a különböző közösségi oldalak segítségével és már nem tudjuk rávenni semmire mert neki, egy idő után fontosabb lesz az online élet, mint a saját családja.
Digital natives, azaz digitális bennszülöttek; ezt a fogalmat Marc Prenksy használta először a 2001-es, Digital Natives, Digital Immigrants című kétrészes cikkében. A kifejezés azokra a gyerekekre vonatkozik, akik nem az életük későbbi szakaszában, digitális bevándorlóként sajátították el az informatikai készségeket, hanem egész életükben kütyük közt éltek.
Mi okozza a gyerek rossz tanulmányi átlagát?
Érdekes tanulmányt dobott össze az angol gyerekvédelmi jótékonysági alapítvány, a National Children's Bureau (Nemzeti Gyerekügyi Iroda, nagyjából). A vizsgálat középpontjában a fiatalok internet- és számítógép-használatának a tanulmányi eredményre gyakorolt hatása állt, és az eredmények (pdf) meglepő tanulságokkal szolgáltak. Az összegzés szerint ugyanis a két nagy mumus, a közösségi oldalak és a számítógépes játékok közül csak az utóbbinak van negatív hatása: a sokat játszó gyerekek közül csak 41 százalék ért el jó eredményt az érettségihez hasonló GCSE-n, míg akik nem játszottak sokat (saját bevallásuk szerint), azoknak 77 százaléka kapott jobb jegyeket. A közösségi oldalaknak a vizsgálat szerint nincs mérhető hatása a tanulmányi eredményekre. A hírekbe természetesen az eredmény úgy került be, mint újabb bizonyíték arra, hogy a videojátékok káros hatással vannak a gyerekekre, pedig még a tanulmány is kiemeli az összefoglalásban, hogy az eredmény bőven szorul további részletezésre.
A vizsgálat ugyanis nem vett figyelembe egyetlen kiegészítő körülményt sem, egyedül a játékkal eltöltött idő hossza alapján ítéltek.A sajtóban megszólaltatott szakértők szerint például az lehet a fő különbség a tanulás szempontjából ugyanannyira időpazarlás játék és közösségi oldalak között, hogy az előbbi gyakrabban húzódik el késő estig, így a gyerek kialvatlanul megy másnap iskolába, a fáradt figyelem hatása összeadódik az évek alatt.
Társadalmi változások/saját/
- Antiszociálódás: a gyerekek mobiltelefont használva nem figyelnek a környezetükre, egymásra. Beszélgetni sem beszélgetnek, mert mindenki a telefont bámulja, hogy "vajon most jött-e üzenetem vagy sem?" arckifejezéssel. Ezzel teljesen magukba fordulnak, elzárkóznak a többiektől. Már nem személyesen, hanem virtuálisan alakítanak ki "barátságokat", ami rendkívül veszélyes! Mai világ már oda jutott, főleg a fiatalok, hogy valamilyen szinten képes megbízni egy idegenben. A legjobb példa az internetes ismerkedés. Semmit nem tudnak arról, akivel chatelnek de mégis bizalmas információkat osztanak meg velük. Meg kell nekik magyarázni, tanítani, hogy "nem minden arany, ami fénylik" vagyis nem szabad olyan dolgokat megosztani egy idegennel, ami csak rád tartozik!
-Ne dőlj be!-
- A másik nagy "probléma" a zenehallgatással van, mivel nem hallják a külvilág zajait. És pont ezért hallgatnak zenét. Teljesen magukba fordulnak és kiül az arcukra egy olyan "hagyj békén" kifejezés és ami még ennél is jobb, hogy közben telefonoznak is. Csak azt nem értem, hogy hogy lehet éjjel-nappal csak mobilozni. Olyan fontos emberek lennének, hogy mindig akad mit megbeszélni valakivel? Ezt kétlem. Szimplán csak nem tudnak mást csinálni vagy nem akarnak figyelni másokra, vagy a környezetre, mert akkor unatkoznának, mivel az internet világa tele van élettel, fontos dolgokkal és különböző történésekkel.
- "lázadás": ez már a tinédzser korban is megfigyelhető, akkor ha a szülők valamilyen feladatot adnak nekik és ők ezt határozottan visszautasítják, sőt nem éppen udvariasan. Később pedig ebből lesz az elkerülhetetlen veszekedés, hogy a gyereket nem lehet rábírni semmire, mert inkább játszik vagy Facebook oldalon lóg. Ennek csak olyan hátránya van a későbbiekben, hogy nem lesz képes önállóan boldogulni az életben, mert a szülei megcsináltak helyette mindent, így nem tanul meg mosni, főzni, varrni...stb, ami elengedhetetlen tudás a mai életben és egy kialakuló kapcsolatban.
Kulturális változások
- az ember ős idők óta beszélget a társával valamilyen formában, ezért elmondhatjuk, hogy egymástól tanultunk meg viszonylag helyesen kommunikálni. A tanítvány a mestere szájából elhangzott szakszavakat, fontosabb információt tanulta meg, így növelve a szókincsét ( Tanítvány-mester viszony).Mivel nem vagyunk egyformák így mindenki választékosan (is) tud beszélni és éppen ezért, ha kommunikálunk egymással tanulhatunk is egymástól.
- "az ideált akarom!": a televízió és a Facebook is ezzel van tele, hogy milyen a tökéletes alak, smink, haj, szemöldök, ruha, cipő...stb. Ezzel úgy alaphangon nem lenne semmi baj, ha nem mindenki olyanná akar válni, mint azok, mivel az nem tükrözi a valóságot. Nem vagyunk egyformák és szerintem nem is kéne azzá válnunk, mert az már nem az igazi énünk, hanem egy másik arcunk. Fontos az egyéniség, ami megkülönböztet mástól, ami különlegessé tesz minket mások szemében. Sajnos ez (is) hiányzik a mai életből és emiatt mindenki egy sablon, amit kiszínez reggel vagy éppen este. Az emberekben el lett nyomva a kreativitás is mert az internet főleg a Facebook befolyásolja a látásmódodat azzal, hogy eléd tár egy képet ami olyan amilyen és annak olyannak kell lennie és ha ezen nem tudunk változtatni, akkor mindenki egy sablonná válik, egyforma lesz a többivel, amit egy átlagon felüli ember nem akar.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése