A Facebook-on nemrégiben Zukerberg egy új funkciót hozott létre. A funkció neve Ezen a napon. Ha erre rákattintunk, akkor meg tudjuk nézni, hogy az adott napon milyen bejegyzésekben lettünk megjelölve, illetve mi milyen bejegyzéseket osztottunk meg a közösségi oldalunkon. A szakemberek sokat foglalkoznak azzal a bizonyos kérdéssel, hogy hogyan hatnak ránk ezek a jó és a rossz ingerek.
ugyanis amióta létrejött ez a menüpont, azóta a lelkünk számára is egy csatamező az internet. Persze ez nem csak a funkciónak köszönhető, hiszen előtte is hatottak ránk különböző ingerek, de ezt másképp éljük meg, ha pl. egy rossz emlékkel szembesülünk a Facebook-on. Elsősorban ez az újítás a nosztalgiázás élménye miatt lett megcsinálva, mert többnyire szívesen idézünk fel emlékeket, és ha ez ráadásul a Facebook-on történik, és sok pozitív visszaigazolások voltak a a poszton, akkor mégjobban érezzük magunkat az oldalon, és mégtöbb dolgot fogunk posztolni, amiket aztán majd később vissza tudunk idézni.
Viszont mindannyian tudjuk, hogy a visszaemlékezés az nem mindig jó. Néha egy fájó dolog. Egy egyszerű példa erre: pár éve kapcsolatban voltunk, és ezt megörökítettük a Facebook-on, de azóta már ennek a kapcsolatnak régen vége van. Szép korszakunk volt, de egyben fájdalmas véget ért. Aztán egyszercsak feldobja az internet ezeket a régen látott dolgokat. Nem hinném, hogy jó érzéssel fog ez minket eltölteni. Ebből arra következtethetünk, hogy amit egyszer feltettünk a hálóra, azt eltüntetni nemigen tudjuk.
A hangulatjelek mindent tudnak
Az Ezen a napon funkció egy olyan algoritmust használ, ami megpróbálja kiszűrni, hogy melyik posztok zaklatják fel a felhasználót, és ez alapján dobja fel nekünk. Viszont a kérdés az, hogy vajon ezt honnan tudja? A válasz egyszerű: Artie Konrad foglalkozott ezzel a kérdéssel (ő egy emlékkutató pszichológus, és ő tervezte ezt a nosztalgiafunkciót), és arra jutott, hogy a poszt hangulatát a lájkok száma és a kommentek határozzák meg. Artienak feltűnt, hogy az emberek, amiket megosztanak újból, az csak jó dolog lehet. Viszont a sok komment vagy lájk nem feltétlenül tükrözi vissza a poszt tényleges hangulatát, hiszen attól az lehet még egy felkavaró poszt. Ezért hozták létre az úgynevezett
reakciókat. Ez abból áll, hogy több féle hangulatjellel tudunk reagálni egy bejegyzésre. Ennek segítségével meg tudjuk határozni, hogy a poszt hangulata milyen. Egy olyan kiírást kisebb eséllyel fog a rendszer feldobni nekünk, amire sok mérges vagy szomorú reakció érkezett. A jövőben valószínűleg már olyan algoritmusok is lesznek, amik a képekről képesek lesznek leolvasni a különböző érzelmeket.
Jó ez nekünk?
A szakemberek már régóta vizsgálják, hogy miként alakul át egy emlék pozitívról negatívra, vagy éppenséggel negatívról pozitívra. A Facebook nem tudja, hogy az offline világban kihez és mihez hogyan viszonyulunk, milyen emlékeink vannak vele. Ha valami pozitívat megosztottunk évekkel ezelőtt, az nem biztos, hogy most is ugyanolyan hatással van ránk, mint akkoriban volt. A cég emlékkutatója arról is írt, hogy a közösségi oldal csak kísérletezik azzal, hogy az emberek lelkét hogyan tudják óvatosan megközelíteni. A Facebook felmérése szerint, a frissebb posztok pozitívabb hatással vannak ránk, míg az évekkel ezelőtt kitett kiírások a meglepetés erejével élnek. Pont ezek miatt van egy olyan funkciója a rendszernek, hogy kikapcsolhassuk ezeket az értesítéseket ha szeretnénk.
Dr. Julia Shaw társadalomkutató szerint egy váratlanul felbukkanó rossz emlék szorongást, vagy akár depressziót is okozhat az érzelmileg labilis emberekben. Ezért érdemes végig gondolni a jövőben, hogy mi az amit megosztunk, nehogy a későbbiekben gondunk legyen belőle. Eric Meyer egy személyes posztban mesélt arról, hogy a Facebook év végén készített neki egy összefoglalóvideót, amiben a lánya is szerepelt, aki már meghalt. Hozzátette még azt is, hogy szerinte a funkció csak a boldog felhasználókra gondol.
Egy másik eset is történt, amiről a Vice újságírója írt. Egy pár évvel ezelőtti feltöltött képet ásott elő a Facebook hírfolyama, és mivel poszttraumástressz-szindrómával küzd, nagyon érzékenyen érintette a dolog. Jon Elhai pszichológus szerint a felbukkanó bejegyzések a feldolgozás folyamatát nehezítik.
A saját kárunkra posztolunk
A rossz tapasztalatokat is ugyanúgy megosztják az emberek az online világgal. Mindezt azért teszik, mert abban reménykednek, hogy nem küzdenek egyedül az adott nehézségekkel, és egy kis Ezen a napon funkció az, ami előránthat egy régi képet. Ha sokszor nézzük például egy fájó hely adatlapját, vagy éppen egy rosszakarónk tesz egy olyan képet, amitől rosszul érezzük magunkat, ugyanúgy összeomolhat a lelkünk. Ezek a dolgok nem csak az online világban jöhetnek elő, hanem bármikor összefuthatunk akárkivel az internet világán túl is.
együttérzésre várnak. Viszont nem csak az
Vigyázzunk, hogy miket posztolunk ki, meg azzal is, hogy mit csinálunk az interneten! Ha nem akarjuk, hogy a későbbiekben ebből gondunk legyen, akkor tegyünk ellene, és gondoljuk át, hogy részt szeretnénk-e venni a közösségi hálók mindennapjaiban.
Forrás:
Egy másik eset is történt, amiről a Vice újságírója írt. Egy pár évvel ezelőtti feltöltött képet ásott elő a Facebook hírfolyama, és mivel poszttraumástressz-szindrómával küzd, nagyon érzékenyen érintette a dolog. Jon Elhai pszichológus szerint a felbukkanó bejegyzések a feldolgozás folyamatát nehezítik.
A saját kárunkra posztolunk
A rossz tapasztalatokat is ugyanúgy megosztják az emberek az online világgal. Mindezt azért teszik, mert abban reménykednek, hogy nem küzdenek egyedül az adott nehézségekkel, és egy kis Ezen a napon funkció az, ami előránthat egy régi képet. Ha sokszor nézzük például egy fájó hely adatlapját, vagy éppen egy rosszakarónk tesz egy olyan képet, amitől rosszul érezzük magunkat, ugyanúgy összeomolhat a lelkünk. Ezek a dolgok nem csak az online világban jöhetnek elő, hanem bármikor összefuthatunk akárkivel az internet világán túl is.együttérzésre várnak. Viszont nem csak az
Vigyázzunk, hogy miket posztolunk ki, meg azzal is, hogy mit csinálunk az interneten! Ha nem akarjuk, hogy a későbbiekben ebből gondunk legyen, akkor tegyünk ellene, és gondoljuk át, hogy részt szeretnénk-e venni a közösségi hálók mindennapjaiban.
Forrás:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése