A félév során született cikkek igyekeztek bemutatni a robotika történetét, ami sokkal távolabbra nyúlik vissza, mint sokan gondolnák. Szó esett a mai világban egyre több helyen használt robotokról. Kiderült, hogy milyen mértékben veszélyeztetik-e a munkánkat, s röviden szó esett arról is, hogy kell-e az etika a robotok számára. Ezen cikkek összefoglalója következik.
Miből lett a robot?
Első cikkemben bemutattam, hogy mit is takar a robot elnevezés és hogy korántsem a modern kor vívmányairól van szó. A robot nem más, mint egy olyan szerkezet, ami programozás alapján képes bonyolultabb feladatokat automatikusan ellátni. Állhatnak emberi iránytás alatt, de beépített vezérléssel is rendelkezhetnek. A fogalmat Karel Čapek cseh írónak köszönhetjük – pontosabban a testvérének, Josef-nek. A robotika szó első nyomtatásban való alkalmazását (az OED szerint) Isaac Asimov, orosz származású, amerikai író nevéhez kötik, aki egyik rövid történetében használta a szót.
Ennél azonban sokkal korábban is találunk említéseket és konkrét példákat robotok létezésére. Az egyik legkorábbi említés egy ókori kínai műből származik az i.e. 5-4. századból. Héróntól, az i.e. 1. században élt, matematikus-gépésztől maradt fent egy munka, ami arról értekezik, hogyan kell automatákat építeni. Leonardo da Vinci ember formájú robotjáról csak tervek maradtak fent, de elkészítették a rekonstruált változatát is. Az 1900-as évektől egyre több ember formájú robot látott napvilágot. Ilyen volt például az 1939-es Világkiállításon bemuatott Elektro is. A technikai fejlődéssel egyre modernebb robotok készülhettek, így az 1940-es évekre már teljesen automatikusan működő robotok is készültek.
A japán robotika azonban külön figyelmet érdemel, mert az 1970-es évektől ők álltak a robotika élén, valamint ők alkották meg az első androidot is (WABOT-1, majd később WABOT-2). 1999-ben megjelent a Sony sokak által ismert robotkutyája, az AIBO, amit továbbfejlesztve újra piacra dob majd a gyártó.
Az elmúlt évtizedben egyre több fronton jelentek meg a robotok, így már önvezető autókkal, robotporszvókkal, sebészeti robotokkal is találkozunk.
Támadnak a robotok... és lenyírják a füvet
Második cikkemben arra gyűjtöttem példákat, hogy a robotok milyen széles körben felhasználhatóak napjainkban. Távoli jövőnek tűnhet, de már számos robotétterem működik szerte a világban, ahol – jól gondoljuk – robotfelszolgálók, néhány helyen pedig már robotszakácsok szolgálják ki az éhes vendégeket. A robotszakácsok Kaliforniában arra készülnek, hogy 2018-ig 50 étteremben vezessék be Flippy-t, a hamburgerhús-forgató robotot (a mesterséges intelligencia egyik igen hasznos alkalmazása).
A házimunkát is forradalmasíthatják a robotok. Van már robotporszívó, robotfűnyíró, ablakmosó robot is.
Az orvostudományban és az egészségügyben is jelen vannak a robotok: a japán fejlesztésű Riba II nevű, medvére emlékeztető robot képes a betegeket a földről is felemelni és ágyba, vagy tolószékbe helyezni őket. A Smart Tissue Autonomous Robot (STAR) egy sebészeti robot, ami precízebb munkát végez, mint a legjobb sebészek.
Az oktatás színteréről sem hiányozhatnak a robotok. A programozás tanulásának segítésére elég sok helyen alkalmaznak már tanárok programoható Lego robotokat. A fejlődő robotika segítségével azok a gyerekek is "járhatnak" iskolába, akik amúgy gyógyíthatatlan betegek és ágyhoz vannak kötve. Ez az ún. "telepresence" robotok segítségével lehetséges. Ezekben az esetekben a robot bent van az iskolában, a gyerekek pedig otthonról, valós időben irányíthatják azokat, ezzel részt véve az iskolai életben.
A temetések magas árát és a papok időhiányát próbálja orvosolni a japánok buddhista búcsúztatórobotja. Pepper már személyi asszisztensként korábban bizonyított, így újabb feladatot kapott.
Búcsút mondhatunk a robotolásnak?
Ezt a kérdést tárgyaltam röviden harmadik cikkemben. A robotika fejlődésével egyre több helyen bukkannak fel a robotok, mint munkaerő. Sokan nagyon sötéten látják már a közeljövőt is, attól tartva, hogy az egyre fejlettebb robotok elveszik a munkahelyüket. Ahhoz, hogy igen-nem választ adjunk, a probléma túl összetett. Függ attól, hogy milyen foglalkozású embereket kérdezünk, milyen országban, illetve milyen időtávlatot határozunk meg. A munkahelyek automatizációja folyamatos, de elég lassú folyamat. Nem egyik hétről a másikra fogják lecserélni a pénztárosokat sem a boltokban, valamint a rakodómunkásokat a kikötőkben (Rotterdam teherkikötője mondjuk pont egy ellenpélda lehet hamarosan).
Aki kíváncsi, az a Will robots take my job? beszédes nevű weboldalon kereshet rá, hogy mennyi esélye van az állások automatizálásának. A könyvtárosokat a "Robots are watching" (azaz "A robotok figyelnek") kategóriába sorolja, 65%-os automatizálási valószínűséggel, ami 2024-ig 2%-ot növekszik. Ez annyira nem túl jó kilátás. De van rosszabb: a varrók-varrónők elbúcsúzhatnak az állásuktól, mivel számukra a weboldal a 99%-os valószínűségel a "You are doomed" ("Végetek van") előrejelzést adja.
A munkások azonban nem tartanak annyira a mukájuk elvesztésétől, mint amennyire borúlátók az egyes vészmadarak. Az Adecco Csoport kutatásából kiderül, hogy a munkavállalók szerint az új technológiák inkább növelni fogják a munkahelyek számát és a robotok elterjedésével sokkal értékesebb projektek elvégzésére is lesz idejük, mivel a monoton és rutinszerű munkákat rá lehet majd bízni a robotokra.
Konklúzióként megállapítható, hogy bizonyos állások igenis meg fognak szűnni. De valószínűleg nem követi majd a jelenséget világkatasztrófa.
A popkultúra robotjai
Negyedik cikkemben arra gyűjtöttem példákat, hogy milyen robotokkal találkozhatunk a popkultúrában. Dunát lehetne rekeszteni a robotos művekkel, aminek korai magyar vonatkozása is van az irodalom terén, még a robot szó megalkotása előttről. Ez Karinthy Frigyes Utazás Faremidóba című regénye. A regény Gulliver történetét helyezi 20. századi, utópikus kontextusba. A tudományos-fantasztikus műfaj koronázatlan királya kétségtelenül, Isaac Asimov. A műfajban jelentős mennyiségű művet alkotott, s az ő nevéhez fűződik a robotika három törvénye is.
A robotos filmek száma évről-évre nő, ezt jól látható, ha az IMDb oldalán rákeresünk a robot kulcsszóra. Az oldal 2742 címet fog nekünk kilistázni. Ebben vannak mozifilmek, mesék, sorozatok, játékok is. Az olasz sci-fi filmek hajnalán, 1921-ben készült egy némafilm, a he Mechanical Man (L'uomo meccanico). Később a Westworld című vadnyugati sci-fi az önálló életre kelt androidokról szól. A 70-es években veszi kezdetét a Star Wars filmek mai napig tartó hódítása, s ezek a filmek hemzsegnek a robotoktól. A közönség kedvencei: R2-D2, C-3PO és a relatíve új jövevény BB-8. Utóbbi akkora sikert aratott a rajongók körében, hogy telefonnal irányítható játékrobotot is készítettek belőle.
A sci-fi rajongóknak biztosan ismerős a Star Trek: Az új nemzedék című sorozat, ami 1987 és 1994 között futott. Egyik karakere Data, egy android. Ő öszességében véve úgy lett megtervezve, hogy a részek során egyre emberibbé váljon, de teljesen emberi sosem legyen.
A videojátékok készítői sem kerülik a robotok témáját. A mai játékos generációnak nem biztos, hogy ismerős a klasszikusok klasszikusaként emlegetett Portal első és második része. Ezekben a játékokban találkozhatunk GLaDOS karakterével, aki egy mesterséges intelligenciával működő számítógépes rendszer. A Syberia egyébként maga a Kánaán a téma szempontjából: automata lovak, félig automata gőzmozdony, aminek vezetője Oscar egy igen szerethető automataként kapott szerepet a játékban.
Etika és a robotok: szükséges vagy sem?
Utolsó cikkemben a témát a robotok és az etika mentén felmerülő kérdések szolgáltatták. A villamos problémát néhányan felvetik az önvezető autókkal kapcsolatban. A helyzet a következő: ülünk az önvezető autónkban, s egyszer csak két kisgyerek szalad ki az úttestre, miközben játszanak. Fékezni nincs idő, viszont a kormány elrántásával összeütköznénk egy motorossal. Ha ez a való életben egy ember vezette autóval történik meg, bármi is legyen a kimenetele, elnézőbbek lennénk vele. Egy pillanat alatt, reflexből kellene döntenie. Azonban a mesterséges intelligenciával felszerelt autóknál felmerülne a kérdés, hogy direkt programozták-e úgy. Ez a kérdés természetesen megosztja az embereket. Vannak érvek és ellenérvek. Vannak, akik szerint ezek a szituációk egyáltalán nem számítanak az önvezető autók tekintetében. Ilyen például Rodney Brooks, az MIT egykori professzora. Szerinte a belátható jövőben sem az emberek, sem az önvezető autók életére nem lesznek gyakorlati hatással ezek a dilemmák, mert néhány nagyon ritka esettől eltekintve, pusztán csak elméletben lépnek fel az emberek számára is. Erre viszont már született ellenpélda, amikor egy önvezető Tesla szenvedett balesetet, melynek során a sofőr életét vesztette.
A robotika a haditechnikában is jelentős szerepet képvisel. Jelenleg ezeket még emberi utasításokkal alkalmazzák, de eljöhet annak az ideje is, amikor már teljesen automatikusan hajtanak végre parancsokat. Ennél a témánál az a probléma, hogy egy robot nem tudja megfontolni és érezni a döntése erejét és ha tesz valami visszafordíthatatlant, akkor nincs akit felelősségre vonjanak. Filozófusok már dolgoztak ki erre is reakciókat: sokuk szerint az erkölcs fejleszthető gyakorlással és kell hozzá intuíció. Ez utóbbit nem lehet a robotok számára csak úgy megtanítani. Ha sikerülne is, akkor kiegészítik a második érvvel: nem a megfelelő indokok miatt cselekednének (Mint például némely ember sem azért tesz valamit, hogy segítsen másnak, hanem, hogy ő járjon jobban.).
Azt megmondani viszont egyértelműen nem lehet, hogy az etika megléte vagy nem léte milyen következményekkel fog járni. Lehet, hogy a jövőben teljesen más fordulatot vesz a robotika, és nem lesz értelme tárgyalni ezeket a kérdéseket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése