keresés

2017. december 11., hétfő

Veszélyek a Facebook és más egyéb közösségi oldal miatt

Mindannyiunknak van Facebook-ja, és mindannyian használjuk az internetet nap, mint nap. A sok okoseszköz elterjedésével az egész életvitelünk megváltozott. Rengeteget posztolunk, amikre minél több visszajelzést várunk. Az adataink megadására, megosztására meg nem nagyon figyelünk oda, hogy kinek is adjuk meg, és mi célból. A figyelmetlenségeink miatt rengeteg veszélynek vagyunk kitéve, ami nem csak a közösségi oldalunkban tehet kárt, hanem a rendes, valódi életünkben. A karreierünk kárára is posztolhatunk, és akár visszafordíthatatlan folyamatot indíthatunk el, ha nem vagyunk körültekintőek.


Veszélyben az adataink

Adatkiszivárgás

Portugáliában egymillió adat szivárgott ki egy alkalmazás miatt. Ez az alkalmazás nem más, mint a MyAqua, amelyet az EPAL cég fejlesztett ki. A MyAqua Portugália néhány körzetének a vízellátásával foglalkozik. A felhasználók ezen megnézhetik a számláikat, illetve megváltoztathatják az adataikat a szerződésben. Ez csak úgy valósulhat meg, ha egy adatbázisban vannak tárolva a különböző fájlok. Mivel ez az adatbázist bárki elérhette, így az adatok se voltak titkosítva. Erről Tim Wiengarten számolt be, aki az információt Joao Santostól hallotta. Santos kipróbálta azt, hogy hogyan tudna belépni ebbe az adatbázisba, mert ő eléggé tartott ettől az alkalmazástól. Az aggodalma be is igazolódott, mert gond nélkül meg tudta nézni, és különféle adatok, telefonszámok és lakcímek voltak láthatóak teljesen nyíltan. Még azt is lehetett látni, hogy kik  továbbították ezeket.


Tinder és az adatgyűjtés

Ki ne  gondolta volna, hogy akár a társkeresők is begyűjthetik rólunk az adatokat? Pedig de! Az egyik ilyen applikáció a Tinder. Ezen az oldalon mindent, amit belájkolunk és írunk, azt évekig visszamenőleg el van tárolva, és akár a legtitkosabb vágyainkat is  ismerhetik. Judith Duportail újságírónő foglalkozott a témával mélyebben. Judith korábban már csatlakozott a Tinderhez, és most az érdekelte, hogy vajon mennyi adatot gyűjtöttek össze róla. A The Guardian számára írt cikkében kiderült, hogy 920-szor nyitotta meg az alkalmazást, 870 férfit ismert meg, és 1700 üzenetet írt. Látták azt is, hogy hány éves férfiakkal beszélt, és azt is, hogy miről.
Mint kiderült, a szolgáltatás minden felhasználónál készít egy vonzósági értéket. Ezt Desirabiolity Score-nak nevezik. A felhasználóknak ez az érték titok maradt, ugyanis az applikáció nem árulja el nekik. Emellett azt sem árulták el, hogy valójában mihez kezdenek a birtokukban lévő információkkal, adatokkal. Az újságírónak, és a segítőjének (Paul-Olivier Dehaye) azt válaszolták erre a kérdésre, hogy az adatokat célzott reklámokra használják fel, illetve ezek alapján próbálják megkeresni a legmegfelelőbb partnert a felhasználók számára.
A Tinder gyűjti a a Facebook-lájkokkal és az Instagramon tárolt képekkel kapcsolatos adatokat is. A vállalat tisztában van vele, hogy a rendszerük nem teljesen biztonságos, hiszen egyik sem lehet tökéletes. Őszintén nyilatkoztak arról, hogy tesznek lépéseket  az adatok védelme érdekében, de nem tud ígérni semmit.


Szemmel vagyunk tartva


Nincs magánszféra
Az emberek azt hiszik, hogy az adatik biztonságban lehetnek az interneten és, hogy a visszaélések csupán rossz pletykák elrettentés gyanánt. Ha mindenki tudná, hogy milyen adatok birtokában vannak bizonyos cégek, akkor változtatnának a dolgaikon. Andreas Weigend tudós részt vett az Amazon adatstratégiájának kifejlesztésében. Jelenleg cégeknek ad tanácsokat (Alibaba, Lufthansa, SAP, Világgazdasági Fórum). Weigendben a 2001. szeptemberében történt USA elleni merénylet után tudatosult, hogy a NSA mindenről tud, és mindent elolvas. Erre akkor jött rá, amikor a titkosszolgálat felkereste őt, és olyan járatszámokra keresett rá, amik az eltérített repülőkhöz tartoztak.
Kínában is történnek érdekes dolgok, ugyanis a szállodaajtók elektronikus zárjait a rendőrség figyeli. ha egy ajtót kinyitnak, akkor arról jelzést kapnak. Ha egy ajtót legalább 7 alkalommal nyitnak egy éjszaka alatt, akkor ezeknek utánanéznek, mert feltételezhetik, hogy drogkereskedők vagy prostituáltak az érintettek. A szállodák kamerái is a rendőrségre vannak bekötve.
Weigend jogokat kért a cégektől, hogy hozzáférhessen az adataihoz. Azt akarta elérni, hogy olyan eszközöket tudjon használni, amelyek segítségével megnézheti az adatait, kiegészítheti és felismerhetetlenné teheti azokat, kísérletezhet velük és továbbíthatja azokat más szolgáltatásokba. A tudós azzal a mondattal zárta le a témát, hogy az embereknek beszélni kell arról, hogy mi zajlik a világban.


Felmérés
 
Az Sg.hu egy olyan cikket tett közzé, amiben a fiatalokat vizsgálták, hogy mennyire, és hogyan használják a Facebookot. A mai fiatalok naponta átlagosan 1,8 órát töltenek azzal, hogy a Facebookon nézelődnek. Főként videókat, vicces tartalmakat néznek, és zenéket hallgatnak, illetve töltenek fel az üzenőfalukra. A heti átlag az 22 óra internet használat, de persze a legtöbb időt a Facebook előtt előtt töltik a fiatalok. Bármikor amikor van egy
kis szabadidejük, akkor felnéznek a közösségi oldalra és posztolgatnak vagy éppen csak nézelődnek. Az  internetezők 30%-a beszélgetésre használja az internetet, és 55%-a ideges amiatt, hogy ismerőseik minden apró történésről beszámolnak nekik. A legfiatalabbak szoktak leginkább nyilvánosságra hozni különböző információkat magukról, esetleg másokról. Fényképeket, videókat töltenek fel, és azt gondolják, hogy amit nem töltenek fel a közösségi hálóra, az meg se történt velük. Floridában történt egy olyan eset, hogy fiatalok felvettek videóra egy embert, aki éppen fuldoklik és ezt utána nyilvánosságra is hozták a Facebookon. Ebből is látszik, hogy nem mindenki tudja felelősségteljesen használni az internetet. A legnépszerűbb tevékenység a közösségi hálón, az ismerősök posztjainak a lájkolása. A második, a követett emberek lájkolása, a harmadik pedig a hozzászólás írása. Legtöbbször ismerősök posztjaihoz szoktunk írni, és vannak olyan helyzetek, amikor beszélgetés alakul ki a hozzászólásokból. Sokszor ez olyan beszélgetés, ami inkább lehetne egy személyes beszélgetés.


Kik kémkednek utánunk?

 A Facebook használatával kapcsolatban felmerülnek olyan tanácsok, amelyek segítségével kiszűrhetjük, hogy kik kémkednek utánunk. A tanács így szól: "Aki nem akarja, hogy a Facebook megfigyelje, cenzúrázza és letiltsa, tegye a következőt! Az oldalon lépjen be a 'Beállítások'-ba, onnan a 'Tiltások'-ba, és ott a keresőbe írja be, hogy 'Facebook Security'. Akinek erre kidob neveket, azok kémek, le kell őket tiltani!!!" Viszont mielőtt ezt bárki komolyan venné, nem árt tudni, hogy ez nem valós. Ha beírjuk ezt a keresőbe, azért dob ki találatokat, mert annak az illetőnek az adatlapján, vagy éppen a posztjában benne van vagy a Facebook, vagy a Security szó. Azt is tudni kell, hogy a találatok közül ha esetleg valakit letiltanánk, nem biztos, hogy engedi a rendszer. Ez azért van, mert azt az illetőt már sokan próbálták letiltani rövid időn belül, és a Facebook azt hiszi, hogy ez egy automatizált akció. Ez azt jelenti, hogy valaki egy szoftverrer klikkelget az oldalon.


Félreértés, vagy nem?

A félreértés egy Facebook bejegyzésből indult ki, és végeredményül egy letartóztatás lett. Hogyan lehetséges ez? Egy félrefordításból. Egy palesztín férfi kiírta az oldalára arabul, hogy "Jó reggelt!". A közösségi hálózat ezt éppenséggel máshogy fordította le, ugyanis az oldal verziója a "Támadjátok őket!" volt. Az izraeli rendőrség megerősítette, hogy a férfit őrizetbe vették, de aztán sikerült tisztáznia magát, így szabadon engedték. A félreértésnek több oka is volt. Először is egy olyan képet posztolt a bejegyzése mellé, amin egy buldózeren állt, és nemrégiben több hasonló támadást követtek el izraeliek ellen hasonló járművekkel. A másik ok ugye maga a félrefordítás. Ez azért következhetett be, mert az arab "jó reggelt” és a „támadjátok meg őket” között csupán egy karakternyi eltérés van. A rendőrség a letartóztatás előtt senkivel nem beszélt, aki arabul beszélt volna, így a tisztségviselők csak a Facebook fordítására támaszkodtak. A bejegyzést azóta már törölték.



Beszédes Facebook



Facebookmagány

A Pittsburghi Egyetemen végeztek egy kutatást, ami alapján azt állapították meg, hogy a fiatalok igenis magányosak. Azt feltételezik, hogy minél több időt tölt valaki a közösségi hálón, annál magányosabb. 2014 óta 1900 embert kérdeztek meg a weben töltött idejükkel kapcsolatban, és arra
jutottak, hogy a 19 és 32 év között a magányosság kialakulására kétszer nagyobb az esély. A magányérzet fő oka az irigység. A fiatalok azt látják a Facebook-on, hogy mindenki a jó élményeket ossza meg magáról, csak a pozitív eseményeket posztolja ki. Ennek következtében a netezők értéktelennek, unalmasnak fogják gondolni magukat, és egyre inkább a befordulást választják. A tanulmány vezetője Brian A. Primack volt, és közölte, hogy az emberek jobban hajlamosak az elszigetelődésre. Primack azt gondolja, hogy a Facebook nem köti össze az embereket. Végeredményképpen megállapíthatjuk, hogy az emberek többsége a sok virtuális ismerős ellenére igenis magányos, és több időt kéne a közösségi hálózatokon kívül töltenie a valódi ismerőseivel.

 
Valódiak-e a barátaim?

 William Deresiewicz egy elismert szakember Amerikában, aki az emberi kapcsolatok online alakulásával foglalkozik. A kutató azt mondta, hogy az emberek azt hiszik, hogy ebben a virtuális világban soha nem lehetünk  magányosak, hiszen vannak barátaink fent a Facebook-on és a valóságban is. Nos, ez nem feltétlenül igaz. Hiába vagyunk fent napi 24 órát a világhálón, és beszéljük végig a napot az ismerőseinkkel, ha igazából ugyanúgy magányosnak érezzük magunkat. A hálón egyszerre több emberrel is beszélünk, és az is lehet, hogy soha életünkben nem találkoztunk az illetővel, de mégis megbízunk benne, és bármilyen személyes dolgot elmerünk neki mondani. Személyesen ezt már nem biztos, hogy megtesszük. Emiatt a valódi barátságok elhalványulnak, és a
végén eltűnnek. Látjuk, hogy mi történik velük, mert megosztják a közösségi portálon, de mi ennyivel meg is elégszünk, és azt hisszük h mindent tudunk a közelebbi ismerőseinkről. Pedig az igazi barátságoknak nem erről kéne szólnia. Deresiewicz úgy gondolja, hogy az interneten használt "barát" kifejezés nem megfelelő, hiszen azok az emberek nem feltétlenül a barátaink, csak mi hisszük azt. Egy barátság nem állhat abból, hogy csak virtuálisan csevegünk, és nem is látjuk egymást. A barátság nem erről szól.
William egy érdekes párhuzamot vont a TV és az internet létrehozása között. A TV-t unaloműzésre találták ki, az internetet pedig a magány elűzésére. Ezt nem sikerült elérni, mert mindkettő inkább fokozza és felerősíti ezeket. A szakember szerint ez azért alakulhat ki, mert állandóan kapcsolatba tudunk lépni másokkal, és ezt meg is tesszük a magány elkerülése érdekében, mert félünk, hogy egyedül maradunk. Pont emiatt lesz az ember végül magányos, mert a valódi értékeket, dolgokat háttérbe szorítja a közösségi hálón töltött idő miatt.


Szellemi egészség

A Melbourne-i Egyetem és a  Monash Egyetem egy olyan kutatást végzett, ahol  rájöttek,  hogy a Facebook, illetve a különböző közösségi portálok jótékony hatással lehetnek az emberekre. Ez azért van,  mert a virtuális világban a virtuális kapcsolatok segítségével tudnak egymásnak segíteni. Ezek
mellett, akik nem tudnak személyes kapcsolatot kialakítani, ugyancsak segítség az internet. Peggy Kern pszichológus elmondta, hogy azok felhasználók, akik szeretik magukat másokhoz hasonlítgatni, és a negatív gondolatokat olvassák, azok hajlamosabbak a depresszióra. Ezenfelül, akik eleve depressziósok, azoknál pedig az állapot rosszabbra fordulhat. Ebből az elemzésből az is kiderül, hogy a közösségi hálózatok a különböző magatartásmódokat is megmutatja. Megmutatja még az emberek érzelmi világát, és a gondolataikat is visszatükrözi. Egy másik pszichológus, Elizabeth Seabrook azt nyilatkozta, hogy ezek a kutatások, illet a továbbiak segítenek abban, hogy a szellemi egészségre káros dolgokat ki tudjuk egyszerűbben szűrni.
 

Fájó emlékek


A Facebook-on nemrégiben Zukerberg egy új funkciót hozott létre. A funkció neve Ezen a napon. Ha erre rákattintunk, akkor meg tudjuk nézni, hogy az adott napon milyen bejegyzésekben lettünk megjelölve, illetve mi milyen bejegyzéseket osztottunk meg a közösségi oldalunkon. A szakemberek sokat foglalkoznak azzal a bizonyos kérdéssel, hogy hogyan hatnak ránk ezek a jó és a rossz ingerek,ugyanis amióta létrejött ez a menüpont, azóta a lelkünk számára is egy csatamező az internet. Persze ez nem csak a funkciónak köszönhető, hiszen előtte is hatottak ránk különböző ingerek, de ezt másképp éljük meg, ha pl. egy rossz emlékkel szembesülünk a Facebook-on. Elsősorban ez az újítás a nosztalgiázás élménye miatt lett megcsinálva, mert többnyire szívesen idézünk fel emlékeket, és ha ez ráadásul a Facebook-on történik, és sok pozitív visszaigazolások voltak a a poszton, akkor mégjobban érezzük magunkat az oldalon, és mégtöbb dolgot fogunk posztolni, amiket aztán majd később vissza tudunk idézni. Viszont mindannyian tudjuk, hogy a visszaemlékezés az nem mindig jó. Néha egy fájó dolog. Egy egyszerű példa erre: pár éve kapcsolatban voltunk, és ezt megörökítettük a Facebook-on, de azóta már ennek a kapcsolatnak régen vége van. Szép korszakunk volt, de egyben fájdalmas véget ért. Aztán egyszercsak feldobja az internet ezeket a régen látott dolgokat. Nem hinném, hogy jó érzéssel fog ez minket eltölteni. Ebből arra következtethetünk, hogy amit egyszer feltettünk a hálóra, azt eltüntetni nemigen tudjuk.


A hangulatjelek mindent tudnak
Az Ezen a napon funkció egy olyan algoritmust használ, ami megpróbálja kiszűrni, hogy melyik posztok zaklatják fel a felhasználót, és ez alapján dobja fel nekünk. Viszont a kérdés az, hogy vajon ezt honnan tudja? A válasz egyszerű: Artie Konrad foglalkozott ezzel a kérdéssel (ő egy emlékkutató pszichológus, és ő tervezte ezt a nosztalgiafunkciót), és arra jutott, hogy a poszt hangulatát a lájkok száma és a kommentek határozzák meg. Artienak feltűnt, hogy az emberek, amiket megosztanak újból, az csak jó dolog lehet. Viszont a sok komment vagy lájk nem feltétlenül tükrözi vissza a poszt tényleges hangulatát, hiszen attól az lehet még egy felkavaró poszt. Ezért hozták létre az úgynevezett
reakciókat. Ez abból áll, hogy több féle hangulatjellel tudunk reagálni egy bejegyzésre. Ennek segítségével meg tudjuk határozni, hogy a poszt hangulata milyen. Egy olyan kiírást kisebb eséllyel fog a rendszer feldobni nekünk, amire sok mérges vagy szomorú reakció érkezett. A jövőben valószínűleg már olyan algoritmusok is lesznek, amik a képekről képesek lesznek leolvasni a különböző érzelmeket.


Jó ez nekünk?

A szakemberek már régóta vizsgálják, hogy miként alakul át egy emlék pozitívról negatívra, vagy éppenséggel negatívról pozitívra. A Facebook nem tudja, hogy az offline világban kihez és mihez hogyan viszonyulunk, milyen emlékeink vannak vele. Ha valami pozitívat megosztottunk évekkel ezelőtt, az nem biztos, hogy most is ugyanolyan hatással van ránk, mint akkoriban volt. A cég emlékkutatója arról is írt, hogy a közösségi oldal csak kísérletezik azzal, hogy az emberek lelkét hogyan tudják óvatosan megközelíteni. A Facebook felmérése szerint, a frissebb posztok pozitívabb hatással vannak ránk, míg az évekkel ezelőtt kitett kiírások a meglepetés erejével élnek. Pont ezek miatt van egy olyan funkciója a rendszernek, hogy kikapcsolhassuk ezeket az értesítéseket ha szeretnénk.

Dr. Julia Shaw társadalomkutató szerint egy váratlanul felbukkanó rossz emlék szorongást, vagy akár depressziót is okozhat az érzelmileg labilis emberekben. Ezért érdemes végig gondolni a jövőben, hogy mi az amit megosztunk, nehogy a későbbiekben gondunk legyen belőle. Eric Meyer egy személyes posztban mesélt arról, hogy a Facebook év végén készített neki egy összefoglalóvideót, amiben a lánya is szerepelt, aki már meghalt. Hozzátette még azt is, hogy szerinte a funkció csak a boldog felhasználókra gondol.
Egy másik eset is történt, amiről a Vice újságírója írt. Egy  pár évvel ezelőtti feltöltött képet ásott elő a Facebook hírfolyama, és mivel poszttraumástressz-szindrómával küzd, nagyon érzékenyen érintette a dolog. Jon Elhai pszichológus szerint a felbukkanó bejegyzések a feldolgozás folyamatát nehezítik.


A saját kárunkra posztolunk

A rossz  tapasztalatokat is ugyanúgy megosztják az emberek az online világgal. Mindezt azért teszik, mert abban reménykednek, hogy nem küzdenek egyedül az adott nehézségekkel, és egy kis Ezen a napon funkció az, ami előránthat egy régi képet. Ha sokszor nézzük például egy fájó hely adatlapját, vagy éppen egy rosszakarónk tesz egy olyan képet, amitől rosszul érezzük magunkat, ugyanúgy összeomolhat a lelkünk. Ezek a dolgok nem csak az online világban jöhetnek elő, hanem bármikor összefuthatunk akárkivel az internet világán túl is.
együttérzésre várnak. Viszont nem csak az

Vigyázzunk, hogy miket posztolunk ki, meg azzal is, hogy mit csinálunk az interneten! Ha nem akarjuk, hogy a későbbiekben ebből gondunk legyen, akkor tegyünk ellene, és gondoljuk át, hogy részt szeretnénk-e venni a közösségi hálók mindennapjaiban.


Források:
 





Bejegyezte: dátum:
Címkék: , , ,

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Feliratkozás: Megjegyzések küldése (Atom)