Apple vs Google - küzdelem a kiterjesztett valóságért

Mint mindenre, ami tömegeket mozgat meg (mind érdeklődés, mind potenciálisan anyagiak terén,) a kiterjesztett valóság lehetőségeire is igyekeznek lecsapni az üzleti óriások. A Google néhány évvel korábban indított a piacon, de az Apple sem maradt sokáig hátra. Szokás mondani, hogy a versenyhelyzet mindaddig jó, amíg előidézi a fejlődést, de milyen irányú is az AR fejlődése a két mamut küzdelme során?

Az irányt még nem látjuk biztosan, de egyenlőre inkább csak reagálnak egymás fejlesztéseire, sem mint inkább külön utakat járnának, legalább is ez az amit külső szemlélőként érzékelünk, hiszen nem látunk be a fejlesztőlaborok titkaiba.

 "Ha te is, akkor én is,"

így szól a fáma. Hogy máshogy alakulhatna ki versengés, mint hogy valaki csinál valamit, amiben van lehetőség, és valaki rákontráz valamivel, ami újabb irányokat nyit meg. Ugyan a Google már a színtéren volt a Project Tango-val és a hozzá fűződő tervekkel (amelyek végül egy tabletben végezték), és persze a GoogleGlass első kísérleteivel, az Apple sem maradhatott ki a buliból. Nem sokkal később piacra dobta az ARKit-et. Ennek nagy újítása volt, hogy nem használt mindenféle extra szenzorokat. Ezek után a Google sem várt sokat, bejelentette a ARCore-t. Ez nagyban hasonlított az ARKit-re, ennek sincs már szüksége különleges mélység érzékelőkre a működéshez.

Helyzeti előny

Az ARCore-ral kezd igazán kitűnni mi a legnagyobb különbség a két nagyvállalat között, talán az Apple előnyére egyenlőre. Mert míg az alma csak a saját rendszerével kompatibilis, mindent csak arra kell fejleszteni, az Android rendszerek hordozói igen változatosak. A Google-nek meg kell oldania, hogy a különböző készülékek kamerái egyformán értelmezni tudják az információkat, vagy épp csak meg tudják győzni az adott telefongyártókat egyes alkatrészek használatáról.
Voltak különböző irányú törekvések is mint a hologramos billentyűzet az Apple-től, bár egyenlőre nem sikerült olyan jól, mint amilyen lehetett volna. Akik több mint két ujjal szeretnek gépelni, és gyorsabban, mint egy leütés per másodperc, azok számára nem biztos, hogy ez lesz a legelőnyösebb megoldás. Persze ez nem is igazi AR hiszen nem egy képernyőn keresztül, szemüvegen át, vagy más eszköz segítségével válik láthatóvá, hanem egy lézersugár vetíti ki az asztallapra.

Szemüvegdolog

Mégis mindig visszatérünk a szemüvegekhez. Ez valahol természetes is, hiszen mi másra próbálna hatni a kiterjesztett (vagy épp a virtuális) valóság, mint a szemünkre. Új élményeket és lehetőségeket ígér megláttatni.
A Google által piacra dobott Project Glass, avagy ismertebb nevén GoogleGlass indította el az AR szemüvegek útját. Először 2013-ban juthatott hozzá egy szűkebb kör, majd 2015-ben le is lőtték a Glass honlapját. Nem aratott osztatlan sikert, így el is ült a por egy időre. Idén támadt fel hamvaiból a Glass Enterprise Edition-el, kifejezetten vállalati és gyári célokra. Ezt már nem is Augmented reality (kiterjesztett valóság) címkével illeti a Google, mindössze Assisted reality, az az kisegített valóságként hirdeti.

Jön az "almás kukker"

Az Apple ugyan kivárt, de idén augusztusban végre bejelentették, hogy piacra dobják a saját szemüvegüket is. Jelenleg Apple AR glass néven említik, de már használják az AppleGlass megnevezést is. Ugyan a hírek róla már egy ideje keringtek, most már dátumot is kitűztek. 2019-re tervezik a szemüveg megjelenését, és 2020-ra már a boltokba kerülést jósolják. Az persze még elválik mennyben lesz más, mint a GoogleGlass, vagy mennyiben lesz sikeresebb, esetleg hatalmas bukás. Minden lehetséges, hiszen akár lehet egy remekül működő eszköz is, de ha nem ér fel a felhasználói igényekkel, akkor mindhiába. Valami igazán egyedivel kell előrukkolniuk, amit még nem látott a publikum.

Bár a jelenlegi AR szemüveg dizájnok nem erre utalnak, de minden fejlesztés iránya lehet akár egy egyesített eszköz, amely képes váltani egy VR-hoz szükséges átlátszatlan és az AR igényeit kielégítő átlátható szemüvegfelület között. Ez akár még az okostelefonok helyét is átvehetné. Mindez több tényezőtől függ és persze köztük a legfontosabb, hogy a nagyközönség hogyan viszonyul a gondolathoz, hogy napi huszonnégy órában egy eszköz van a fejére erősítve.