Ha valaki nem érti a matekot, elmegy egy matektanárhoz.
Ha valaki nem tud angolul, beiratkozik egy nyelvtanfolyamra.
Ha valaki nem tud rajzolni, akkor azt mondja:
- Nem tudok rajzolni.
Én sem tudtam rajzolni. Eddig. Már tudok. Sőt, egy interneteléréssel egyre több mindent tudok. Most már csak arra kell vigyáznom, hogy ezentúl soha ne képzeljem el, hogy nincs számítógépem, laptopom, telefonom, internetelérésem, áramom. Lakatlan sziget, hess!
Miután letöltöttem a telefonomra egy ingyenes és vélhetően az egyik legfapadosabb MI képalkotó appot, elkezdtem rajzolgatni. Illetve rajzoltatni. Pontosabban: generálni, és regenerálni. Néhány órával később telefonáltam a Louvre-ba, gondoltam, meg is beszélhetjük a tavaszi kiállításomat és a vernisszázs vendégváró falatkáit, mert a párizsi nyugdíjasok éppúgy a tökmagos pogácsáért és az olcsó pezsgőért járnak a kiállításmegnyitókra, mint itt az Újlipótvárosban.
Nem vették fel. Beugrottam hát gyorsan a photoshopba, és összeeszkábáltam a leghíresebb képeimből egy csokrot, ízléses papírháttérrel a pixabay-ből, paszpartuval, és még kalligrafikus feliratokat is rajzoltattam rá, pláne angolul.
Jobb híján itt nyílik a galériám, viri a varázslat, piri a parádé. Kéretik a tisztaságra vigyázni!
És most, ezután a kitűnő kiállításmegnyitó beszéd után, szeretném a témában olvasott legsemmitmondóbb cikket szemlézni, azzal a céllal, hogy megeddzük az agyunkban pislákoló alarmfényt, és ujjaink parancs nélkül, önmaguktól billentyűzzenek azonnal tovább, ha mégegyszer. ilyet. az életben.
Cikkünk a Forbes szerkesztésében, gondozásában és vélhető gyámolításával készült. Szerzőnk egy hosszú és igen narratív címet választott írásához, nem sejtetett, kiváncsiságot nem korbácsolt, azonnal bevilágított minden létező árnyas sarokba.
A címet szorosan követő lead folytatta a vezérfonalat, második részében mintha önmagát bíztatná a szerző, meg tudod csinálni, bro. A cikk szövege, mint a friss kenyér, szinte rágás nélkül olvadt a szájban és az agyban, s bár nem figyeltem magam, mégis fogadni mernék, hogy nem mozgott a szám olvasás közben. 3 perc. Ki is van írva előre, hogy ennyi olvasási időt igényel a szöveg, a tartalom, a content. Szabályos lóállásban rosszabb lenne.
Forrásként felhozok majd néhány jó cikket is, de addig is, íme a képek!
Nem, előtte még egy kis érdekesség. Ezek a képalkotó MI appok, szoftverek úgy működnek, hogy a beírt szöveg alapján képeket, rajzokat generálnak. Vélhetően itt is egy hatalmas adatbázis a háttér, a képek mérete, stílusa, részlet- és színgazdagsága nagyon változó, természetesen egy rövid, de elég gyorsan emelkedő színvonal után hamar a platón érzi magát a kezdő képzőbűvész. Na, utána már fizetős a buli.
A beadott szövegen múlik a siker. Egy kis analógiát találtam a jól eltalált, kellő arányérzékkel és ismerettel megalkotott szabad tárgyszavazás, és az MI-ben képet rajzoltató beadott parancsszavak között. Nem könnyű ugyanis a helyzet abban az esetben, ha olyan rajzot szeretnénk, amit előre elképzeltünk. A túl kevés ismérv és a túlságosan leíró szöveg sem jó. Biztos megvan az az érzést, amikor a mentor könyvtáros kolléga mögötted ül a másik billegő széken, és miközben a szabad tárgyszavazást készíted, hallod, hogy egészen halkan csikorgatja a fogát, és akkor neked, mint egy látomás, hirtelen bevillan, hogy talán nem is kellett volna a 23. tárgyszó ehhez a rövidke regényhez? Lázasan javítasz, és a redukciók folyamata során először egy halk sóhaj jön a mögötted lévő székről, és végül a megváltó mondat:
- Naa, akkor igyunk egy kávét!
És te abban a pillanatban érzed, hogy igen, most aztán megvan, végre elkaptad azt a 4-5 szót, ami a legjobb, legpontosabb, legalkalmasabb az ismert világ (regény) leírására.
Így kell rajzolni.
Felhasznált programok:
- WOMBO Dream app, filterek : Realistic V2 (free), Ink (free), Line-Art (free)
- Adobe Photoshop
- Pixabay (free) papírháttér
Forrás, és ajánlott források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése