Előzmények
Először 1998-ban RFID implantátumokkal kapcsolatos kísérletek keretein belül ültettek be mikrochipet az emberbe. A kísérleteket Kevin Warwick brit tudós hajtotta végre, és implantátumát az ajtók kinyitására, a lámpák bekapcsolására és különböző hangok kiváltására használták. Az implantátumot azonban kilenc nap elteltével eltávolították, azóta pedig a Science Museumban megtalálható. A technológia viszont csak az elmúlt évtizedben került kereskedelmi forgalomba.
A körülbelül rizsszem nagyságú emberi mikrochip-implantátum egy azonosító integrált áramköri eszköz vagy RFID transzponder, amelyet szilikát üvegbe burkolnak, és általában a felhasználók hüvelykujja fölé helyezik a bőrbe, az oltásokhoz hasonló fecskendővel. Az ilyen típusú szubdermális implantátumok általában egyedi azonosító számot tartalmaznak, amely összekapcsolható egy külső adatbázisban található információkkal, például személyazonosító adatokkal, rendészeti adatokkal, kórtörténettel, gyógyszerekkel, allergiákkal és elérhetőségekkel.
Svédországban például már ezrek kezébe helyeztek mikrochipet, hogy felgyorsítsák a felhasználók napi rutinját, és kényelmesebbé tegyék az életüket. Azonban az otthonokba, irodákba és egyéb helyekre való egyszerű belépésen kívül a chipek sürgősségi kapcsolati adatok, közösségi média profilok vagy események és vasúti utazások e-jegyeinek tárolására, vagy akár érintésmentes fizetésre is használhatók. A fizetésre is használható mikrochipet egy brit-lengyel cég, a Walletmor fejlesztette ki. A használatához szükség van egy iCard nevű applikációra is, abban regisztrálni és aktiválni kell az eszközt, és az ottani egyenleget fel kell tölteni. A beültetett chip ezután egy átlagos, érintéssel működő bankkártyához hasonlóan funkcionál, és a világon bárhol lehet vele fizetni, ahol elfogadnak bankkártyát. A Walletmor az okostelefonok érintésmentes fizetési rendszerét, az NFC-t használja, míg más fizetési implantátumok a rádiófrekvenciás azonosításon (RFID) alapulnak.
„Internet of Things”
A chipek használata a dolgok internetének (Internet of Things) fogalmának kiterjesztése, amely a csatlakoztatott dolgok univerzuma, amely percről percre növekszik. A dolgok internetének számos előnyével együtt jár annak "sötét oldala" is. A chipek jelentős új adatvédelmi kihívásokat okoznak, mivel ugyan az apró chipek támogatói szerint biztonságosak és nagymértékben védettek a hackerektől, de a tudósok adatvédelmi aggályokat vetnek fel az eszközökön tárolt személyes egészségügyi adatokkal kapcsolatban. Mint minden új trendnek, ahhoz, hogy az adott trend elfogadhatóvá váljon három kihívást kell leküzdenie: Technológia, üzlet és társadalom (szabályozás és törvények).
Technológia: Ahogyan a technológia napról napra fejlődik, a chipek egyre kisebbek és okosabbak lesznek. Mivel a chip a szó szerint érintkezik a testünk többi részével, ez az új fejlesztés egészen más értelmet ad a "test feltörésének" vagy biohackingnek. Míg a kiberszakértők továbbra is a kritikus infrastruktúrák védelme és a gazdaságot károsító vagy életeket követelő biztonsági kockázatok mérséklése miatt aggódnak, a beültetett chipek az egészségre is hatással vannak, de új dimenziókat adnak az érzékelők feltörésének kockázataihoz és veszélyeihez.
Üzlet: Számos vállalat van ezen a területen, és a lehetőségek óriásiak. A chipek kulcsfontosságú fizikai adatokat fognak szolgáltatni, és ezen adatok további feldolgozása a felhőben, hogy üzleti betekintést, új kezeléseket és jobb szolgáltatásokat nyújtsanak hatalmas lehetőséget jelent számos vállalkozás számára.
Társadalom: Az olyan technológiákkal járó adatvédelmi és biztonsági következmények, mint például a tárgyak internete, a köz- és magánszektorban elkövetett adatvédelmi incidensek, a közösségi média, valamint a GDPR, mellett egy sor olyan technológia jön, amelyek sokkal személyesebb lesz, mint az okostelefon vagy a felhőalapú tárolási előzmények. A bőrünk alatt lévő apró chip az első helyen áll ezen technológiák listáján, új kockázatokat és fenyegetéseket jelentve.
Ez a kihívás két részre osztható: A kormányzati szabályozás, mint például a GDPR az EU-ban és a közelmúltbeli amerikai szabályozás, amely megtiltja a chip kényszerített használatát, valamint a fogyasztói bizalom, amely három pillére: SSP (Security, Safety és Privacy):
Safety: Az apró chipek testben történő használatával kapcsolatban a biztonság a legnagyobb probléma, beleértve a fertőzésveszélyt, az MRI chipekkel való használatát és a chip alkatrészeinek korrózióját.
Security and Privacy: A biztonsággal és a magánélet védelmével kapcsolatos aggályok közé tartozik például a személyazonosság ellopása, az emberi szabadság és autonómia veszélyeztetése is.
Ez a technológia egy újabb lépés a nagyobb kényelem és az emberek napi feladatainak, életének egyszerűsítése felé, de szilárd biztonsági, védelmi és adatvédelmi intézkedések nélkül, amelyeket a chipek használata során alkalmaznak, rengeteg veszélyt rejt magában. Ráadásul felvetődik egy etikai dilemma a lakossággal szemben, akik nem lesznek hajlandóak használni, ugyanis sokan úgy vélik, hogy a jövőben a testükbe ültetett chippel rendelkező emberek tisztességtelen előnyt élveznek majd a munkaerőpiacon.
Túl sok még a megválaszolatlan kérdés ezzel a technológiával kapcsolatban, és amíg nem válaszolunk ezekre a kérdésekre sokan úgy fognak rá tekinteni, mint a kormányok és a vállalkozások újabb kísérletére, hogy hozzáférjenek a rólunk szóló adatok egy újabb darabjához, és hozzáadják azt a számos csatornához, amelyeket most az információgyűjtéshez használnak az elektronikus eszközeink segítségével.
Források:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése