Az emberiség a történelme során számtalanszor bebizonyította zsenialitását. A kerék, a hajó, az iránytű, a telefon, az autó és az 1990-es években eljött talán a mostani társadalom legnagyobb találmánya: Az internet.
Vicces metafóra
a hajót megemlíteni, ugyanis ennek az irománynak a témája a modern
kalózkodással foglalkozik. De kik azok a kalózok, miért ezt a nevet kapták és
mit tudunk tenni ellenük?
Az "online" kalózkodás története
A wikipedia szerint a kalózkodás olyan programok
letöltése, amiért a letöltő fél (ez esetben a kalóz) nem fizetett licenszet
vagy jogdíjat.
A kalózkodást egyes források 1771-ig viszik vissza,
amikor nem más, mint Wolfgang Amadeus Mozart ellátogatott a Sixtusi kápolnába
és meghallotta Gregorio Alliegri Miserere című híres zenéjét, aminek kottáját
csak három ember ismerte: I. Leopold, 5 János és Giovanni Battista Martini.
Mozart meghallva ezt a zenét, visszament hotelszobájába és emlékezetből leírta
a kottát, amelyet két nappal később Ő maga is előadott.
Más források ezt a nyomtatott sajtóra vezetik vissza. Nathan
Fisk a College of Education oktatója teóriája, hogy a legelső kalózkodások a
20-dik századi papír-írószer boltokból alakultak ki, akik kevesebb sikerrel
próbálták megakadályozni az illegális kották nyomtatását.
Minazonáltal, hogy melyik teória helytálló ami biztos,
hogy az 1980-as években az internet és a „betárcsázós” modemek terjedésével az
illegális letöltések is szárnyra kaptak és terjedtek el az úgynevezett „warez”
(jogvédett tartalmak illegális terjesztése. Az angol wares tehát árúcikk szóból
jött létre) is. És ennek az egyik legnagyobb alakja a Napster volt.
A napster és az első kalóz oldalak.
A napstert 1999-ben alkotta meg 3 fejlesztő. Shawn Fannings, Hugo Sáez Contreas és Sean Parker. A napster lényege mp3 fileok megosztása volt. Az alap ötletük egy olyan oldal volt, ahol a zenekedvelők ingyenesen letölthették kedvenc számaikat, kedvelt együtteseik ki nem adott felvételeit (demokat) illetve saját kreálmányaikat is feltölthették az oldalra. Sajnos a projekt nem volt hosszú életű, ugyanis számtalan zenész kérésére az oldalt egy évvel később, 2001-ben leállították. Rövid élettartalma alatt viszont bebocsáljtást nyújtott az internet eddig, feltérképezetlen részére: Az illegális letöltésekre.
Nem is sokkal később, Mark Gorton megalapította a
limewire-t, amely elődjéhez hasonlóan, mp3 fileok megosztására lett kitalálva.
Gorton tanult a napster hibájából és egy centralizált szerver helyett, egy
decentralizált úgynevezet „gnutella” protokollt használ. Ennek lényege, hogy
minden kliens amelyre (jelen esetben a limewire) telepítve van, egyszerre adó
és vevő. Így amikor egy másik felhasználó szeretne letölteni egy zenét, akkor
azt nem egy központi szerverről, hanem több, a többi felhasználó számítógépéről
„szedi össze”. Ezzel közel lehetetlen megfejteni azt, hogy hol található a
szerver, éppen azért mert nincs szerver. Ezt a filemegosztási módot nevezzük
Peer-to-peer(p2p) megosztásnak. Ezt
használta ki évekkel később az úgynevezett „bittorrent”
A torrent kliens és a piratebay
Egy hatalmas előrelépés volt az illegalitás talaján a peer-to-peer fájlmegosztás, viszont az új programoknak is volt egy hatalmas hátránya: a program, amit használtak a felhasználok egy centrális, központi helyen készült el és a törvény meg tudja fogni ezzel a program kiadóit. Sorra estek el emiatt a programot kiadó cégek. a limewire, Morpheus, kazaa, de egy mégis túlélte: A bittorent kliens. De vajon miért? A bittorrent mint kliens szabad felhasználású, tehát bárki, aki ért hozzá programozhat saját magának egy bittorent klienset, ezzel nem tudják egy bizonyos céghez vagy személyhez kötni a programot. Illetve a másik tényező, hogy a Bittorent kliens önmagában haszontalan.
Nincs keresési funkció. Ezt úgy oldották meg, hogy helyette harmadik féltől származó weboldalakon keresztül szerzik be a felhasználók a torrent fileokat, amelyek mint egy térkép, csak „felfedik” a többi letöltőt, akiktől beszerezhetjük a saját fájljainkat. Ezzel a Bittorent klienst lehetetlen nyomon követni. És ha már harmadik féltől származó weboldalakról beszélünk, nem szabad elmenni a svéd The Pirate Bay mellett ami talán a 2000-es évek egyik, ha nem a legnagyobb illegális fájlmegosztó oldala. 2003-ban alapította a svéd anti-copyright szervezet, a Piratbyrån. Az oldal rengeteg jogi perbe keveredett, az eredeti alapítókat ( Peter Sunde, Fredrik Neij, és Gottfrid Svartholm) börtönbüntetésre ítélték, de a weboldal azóta is működik és ontja magából az illegális tartalmakat. Igaz, ezeket már a felhasználók és nem az eredeti tulajdonosok töltik fel az oldalra.Mit tehetünk a kalózok ellen?
Mint a fenti írásból is látható, az illegális letöltés
velejárója az internet használatnak. Viszont az úgynevezett „anti-piracy” az
illegális másolások elterjedése óta nagyon nagy hangsúlyt kapott. Az egyik
legelterjedtebb módszer a szoftverek másolásvédelemmel való ellátása. Az
alkotók digitális aláírásokat vagy egyedi engedélyező kódot helyeznek a
szoftverbe, amely az eredetiségét igazolja. (ezt sok játékban meg lehet
figyelni.) Emellett gyakran használnak más technikákat, például rendszermagban
hajtanak végre kódokat vagy más titkosítási eljárásokat, hogy megnehezítsék a
szoftver elemzését és visszafejtését.
Egy másik
hatékony intézkedés a szoftverekhez kapcsolódó licencelési rendszerek
bevezetése. Ez általában azt jelenti, hogy a felhasználóknak meg kell
vásárolniuk a szoftvert, és rendelkezniük kell egy egyedi licenckulccsal vagy
aktiváló kóddal a használathoz. (úgynevezett „Serial”) Az ilyen rendszerek
lehetővé teszik az alkotók számára, hogy ellenőrizzék és korlátozzák a szoftver
használatát, de ilyen kulcsokat nagyon egyszerű hamisítani is.
Másik hatékony
módszer a szoftverek folyamatos frissítése és támogatása. A fejlesztők gyakran
javításokat és fejlesztéseket hoznak be a szoftverekbe, és ezeket rendszeres
frissítések formájában teszik elérhetővé. (ilyen pl a windows frissítése) Ezek
a frissítések általában csak a jogtiszta felhasználóknak érhetők el, akik
rendelkeznek a megfelelő licenccel vagy regisztrációval. Ezzel megnehezítik az
illegális másolatok szoftverek frissítését és a használatát.
A Denuvo Anti tempering szoftver
Az egyik legismertebb a videójátékok körében az
úgynevezett DRM avagy Denuvo anti-tempering software. A Denuvo Software
Solutions GmbH technológiai vezetője és alapítója Johann Kaufmann, aki korábban
a Sony DADC és az Irdeto vállalatoknál szerzett tapasztalatot az iparágban és
célja az volt, hogy hatékony és megbízható védelmet nyújtson az illegális
szoftverek beszerzése ellen.
Egy nagyon
bonyolult, több lépéses folyamatról van szó.
Először is, a Denuvo „beépül” a játék kódjába, és
olyan védelmi mechanizmusokat helyez el, amelyek megakadályozzák a kalózkodást
és a forráskód manipulációját. Ez magában foglalhat olyan algoritmusokat és
titkosítási módszereket, amelyek megnehezítik a játék másolását vagy a védelmet
megszegő változtatásokat.
Másodszor, a
Denuvo rendszeresen frissítéseket biztosít, hogy lépést tartson az újabb kalóz
módszerekkel és megoldásokkal szemben. Ez azért fontos, mert a kalózok
folyamatosan próbálnak új utakat találni a védelem kijátszására.
Harmadszor, a Denuvo beépített ellenőrzéseket is
tartalmaz, amelyek a játék futtatásakor ellenőrzik a hitelességet és
megakadályozzák a hamisított vagy nem engedélyezett másolatok használatát.
Mindazonáltal a DRM rengeteg kritkát kapott mind a fejlesztőktől, mind a
játékosoktól egyaránt. Sokan panaszkodnak a játék teljesítményének
csökkenésére, kompatibilitási problémára illetve arra, hogy vannak esetek
amikor a legitim felhasználókat is illegálisnak érzékeli a denuvo.
Az online kalózkodás és az ellene hozott intézkedések története figyelemre
méltó fejlődésen mentek keresztül egészen a digitális kor kezdetétől
napjainkig. Az online kalózkodás a könnyű hozzáférés és a gyors
internetkapcsolat korában egyre nagyobb problémát jelent. Azonban a jogvédő
szervezetek és technológiai fejlesztések nem tétlenkedtek, hogy ellensúlyozzák
ezt a jelenséget. A DRM és más védelmi mechanizmusok bevezetése elősegítette a
szerzői jogok védelmét, ugyanakkor néhány kritikát is kapott a felhasználói
élmény és a jogos felhasználói jogok korlátozása miatt. A harc az online
kalózkodás ellen tovább folytatódik, és a fejlesztőknek, jogvédőknek és
felhasználóknak egyaránt egyensúlyt kell találniuk a védelem és a felhasználói
szabadság között. A történelem tanúsága szerint az online kalózkodás egy
állandó kihívást jelent, és a további innovációk és együttműködések szükségesek
ahhoz, hogy a digitális tartalmak megfelelő védelmet kapjanak és a szerzők
méltányos jutalmat érjenek el munkájukért.
források:
https://en.wikipedia.org/wiki/The_Pirate_Bay
https://en.wikipedia.org/wiki/Online_piracy#History
https://en.wikipedia.org/wiki/Gottfrid_Svartholm
https://en.wikipedia.org/wiki/LimeWire
https://en.wikipedia.org/wiki/Gnutella
https://www.napster.com/availability
https://en.wikipedia.org/wiki/Napster
https://www.fortinet.com/resources/cyberglossary/digital-rights-management-drm
https://www.reddit.com/r/pcgaming/comments/oq560w/a_discussion_on_denuvo_anti_tamper_its_impact_on/
https://www.makeuseof.com/what-is-denuvo/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése