keresés

2023. május 23., kedd

Hogyan lehetnek online kalózok?

Az emberiség a történelme során számtalanszor bebizonyította zsenialitását. A kerék, a hajó, az iránytű, a telefon, az autó és az 1990-es években eljött talán a mostani társadalom legnagyobb találmánya: Az internet.

 Vicces metafóra a hajót megemlíteni, ugyanis ennek az irománynak a témája a modern kalózkodással foglalkozik. De kik azok a kalózok, miért ezt a nevet kapták és mit tudunk tenni ellenük?

 

Az "online" kalózkodás története

A wikipedia szerint a kalózkodás olyan programok letöltése, amiért a letöltő fél (ez esetben a kalóz) nem fizetett licenszet vagy jogdíjat.

A kalózkodást egyes források 1771-ig viszik vissza, amikor nem más, mint Wolfgang Amadeus Mozart ellátogatott a Sixtusi kápolnába és meghallotta Gregorio Alliegri Miserere című híres zenéjét, aminek kottáját csak három ember ismerte: I. Leopold, 5 János és Giovanni Battista Martini. Mozart meghallva ezt a zenét, visszament hotelszobájába és emlékezetből leírta a kottát, amelyet két nappal később Ő maga is előadott.

Más források ezt a nyomtatott sajtóra vezetik vissza. Nathan Fisk a College of Education oktatója teóriája, hogy a legelső kalózkodások a 20-dik századi papír-írószer boltokból alakultak ki, akik kevesebb sikerrel próbálták megakadályozni az illegális kották nyomtatását.

Minazonáltal, hogy melyik teória helytálló ami biztos, hogy az 1980-as években az internet és a „betárcsázós” modemek terjedésével az illegális letöltések is szárnyra kaptak és terjedtek el az úgynevezett „warez” (jogvédett tartalmak illegális terjesztése. Az angol wares tehát árúcikk szóból jött létre) is. És ennek az egyik legnagyobb alakja a Napster volt.

A napster és az első kalóz oldalak.

A napstert 1999-ben alkotta meg 3 fejlesztő. Shawn Fannings, Hugo Sáez Contreas és Sean Parker. A napster lényege mp3 fileok megosztása volt. Az alap ötletük egy olyan oldal volt, ahol a zenekedvelők ingyenesen letölthették kedvenc számaikat, kedvelt együtteseik ki nem adott felvételeit (demokat) illetve saját kreálmányaikat is feltölthették az oldalra. Sajnos a projekt nem volt hosszú életű, ugyanis számtalan zenész kérésére az oldalt egy évvel később, 2001-ben leállították. Rövid élettartalma alatt viszont bebocsáljtást nyújtott az internet eddig, feltérképezetlen részére: Az illegális letöltésekre.


Nem is sokkal később, Mark Gorton megalapította a limewire-t, amely elődjéhez hasonlóan, mp3 fileok megosztására lett kitalálva. Gorton tanult a napster hibájából és egy centralizált szerver helyett, egy decentralizált úgynevezet „gnutella” protokollt használ. Ennek lényege, hogy minden kliens amelyre (jelen esetben a limewire) telepítve van, egyszerre adó és vevő. Így amikor egy másik felhasználó szeretne letölteni egy zenét, akkor azt nem egy központi szerverről, hanem több, a többi felhasználó számítógépéről „szedi össze”. Ezzel közel lehetetlen megfejteni azt, hogy hol található a szerver, éppen azért mert nincs szerver. Ezt a filemegosztási módot nevezzük Peer-to-peer(p2p)  megosztásnak. Ezt használta ki évekkel később az úgynevezett „bittorrent”

A torrent kliens és a piratebay

Egy hatalmas előrelépés volt az illegalitás talaján a peer-to-peer fájlmegosztás, viszont az új programoknak is volt egy hatalmas hátránya: a program, amit használtak a felhasználok egy centrális, központi helyen készült el és a törvény meg tudja fogni ezzel a program kiadóit. Sorra estek el emiatt a programot kiadó cégek. a limewire, Morpheus, kazaa, de egy mégis túlélte: A bittorent kliens. De vajon miért? A bittorrent mint kliens szabad felhasználású, tehát bárki, aki ért hozzá programozhat saját magának egy bittorent klienset, ezzel nem tudják egy bizonyos céghez vagy személyhez kötni a programot. Illetve a másik tényező, hogy a Bittorent kliens önmagában haszontalan. 

Nincs keresési funkció. Ezt úgy oldották meg, hogy helyette harmadik féltől származó weboldalakon keresztül szerzik be a felhasználók a torrent fileokat, amelyek mint egy térkép, csak „felfedik” a többi letöltőt, akiktől beszerezhetjük a saját fájljainkat. Ezzel a Bittorent klienst lehetetlen nyomon követni.  
És ha már harmadik féltől származó weboldalakról beszélünk, nem szabad elmenni a svéd The Pirate Bay mellett ami talán a 2000-es évek egyik, ha nem a legnagyobb illegális fájlmegosztó oldala. 2003-ban alapította a svéd anti-copyright szervezet, a Piratbyrån. Az oldal rengeteg jogi perbe keveredett, az eredeti alapítókat ( Peter Sunde, Fredrik Neij, és Gottfrid Svartholm) börtönbüntetésre ítélték, de a weboldal azóta is működik és ontja magából az illegális tartalmakat. Igaz, ezeket már a felhasználók és nem az eredeti tulajdonosok töltik fel az oldalra.

Mit tehetünk a kalózok ellen?

Mint a fenti írásból is látható, az illegális letöltés velejárója az internet használatnak. Viszont az úgynevezett „anti-piracy” az illegális másolások elterjedése óta nagyon nagy hangsúlyt kapott. Az egyik legelterjedtebb módszer a szoftverek másolásvédelemmel való ellátása. Az alkotók digitális aláírásokat vagy egyedi engedélyező kódot helyeznek a szoftverbe, amely az eredetiségét igazolja. (ezt sok játékban meg lehet figyelni.) Emellett gyakran használnak más technikákat, például rendszermagban hajtanak végre kódokat vagy más titkosítási eljárásokat, hogy megnehezítsék a szoftver elemzését és visszafejtését.

   Egy másik hatékony intézkedés a szoftverekhez kapcsolódó licencelési rendszerek bevezetése. Ez általában azt jelenti, hogy a felhasználóknak meg kell vásárolniuk a szoftvert, és rendelkezniük kell egy egyedi licenckulccsal vagy aktiváló kóddal a használathoz. (úgynevezett „Serial”) Az ilyen rendszerek lehetővé teszik az alkotók számára, hogy ellenőrizzék és korlátozzák a szoftver használatát, de ilyen kulcsokat nagyon egyszerű hamisítani is.

 Másik hatékony módszer a szoftverek folyamatos frissítése és támogatása. A fejlesztők gyakran javításokat és fejlesztéseket hoznak be a szoftverekbe, és ezeket rendszeres frissítések formájában teszik elérhetővé. (ilyen pl a windows frissítése) Ezek a frissítések általában csak a jogtiszta felhasználóknak érhetők el, akik rendelkeznek a megfelelő licenccel vagy regisztrációval. Ezzel megnehezítik az illegális másolatok szoftverek frissítését és a használatát.

A Denuvo Anti tempering szoftver

Az egyik legismertebb a videójátékok körében az úgynevezett DRM avagy Denuvo anti-tempering software. A Denuvo Software Solutions GmbH technológiai vezetője és alapítója Johann Kaufmann, aki korábban a Sony DADC és az Irdeto vállalatoknál szerzett tapasztalatot az iparágban és célja az volt, hogy hatékony és megbízható védelmet nyújtson az illegális szoftverek beszerzése ellen.

 Egy nagyon bonyolult, több lépéses folyamatról van szó.

Először is, a Denuvo „beépül” a játék kódjába, és olyan védelmi mechanizmusokat helyez el, amelyek megakadályozzák a kalózkodást és a forráskód manipulációját. Ez magában foglalhat olyan algoritmusokat és titkosítási módszereket, amelyek megnehezítik a játék másolását vagy a védelmet megszegő változtatásokat.

 Másodszor, a Denuvo rendszeresen frissítéseket biztosít, hogy lépést tartson az újabb kalóz módszerekkel és megoldásokkal szemben. Ez azért fontos, mert a kalózok folyamatosan próbálnak új utakat találni a védelem kijátszására.

Harmadszor, a Denuvo beépített ellenőrzéseket is tartalmaz, amelyek a játék futtatásakor ellenőrzik a hitelességet és megakadályozzák a hamisított vagy nem engedélyezett másolatok használatát. Mindazonáltal a DRM rengeteg kritkát kapott mind a fejlesztőktől, mind a játékosoktól egyaránt. Sokan panaszkodnak a játék teljesítményének csökkenésére, kompatibilitási problémára illetve arra, hogy vannak esetek amikor a legitim felhasználókat is illegálisnak érzékeli a denuvo.

 


Az online kalózkodás és az ellene hozott intézkedések története figyelemre méltó fejlődésen mentek keresztül egészen a digitális kor kezdetétől napjainkig. Az online kalózkodás a könnyű hozzáférés és a gyors internetkapcsolat korában egyre nagyobb problémát jelent. Azonban a jogvédő szervezetek és technológiai fejlesztések nem tétlenkedtek, hogy ellensúlyozzák ezt a jelenséget. A DRM és más védelmi mechanizmusok bevezetése elősegítette a szerzői jogok védelmét, ugyanakkor néhány kritikát is kapott a felhasználói élmény és a jogos felhasználói jogok korlátozása miatt. A harc az online kalózkodás ellen tovább folytatódik, és a fejlesztőknek, jogvédőknek és felhasználóknak egyaránt egyensúlyt kell találniuk a védelem és a felhasználói szabadság között. A történelem tanúsága szerint az online kalózkodás egy állandó kihívást jelent, és a további innovációk és együttműködések szükségesek ahhoz, hogy a digitális tartalmak megfelelő védelmet kapjanak és a szerzők méltányos jutalmat érjenek el munkájukért.


 

források:

 https://en.wikipedia.org/wiki/The_Pirate_Bay

https://en.wikipedia.org/wiki/Online_piracy#History

https://en.wikipedia.org/wiki/Gottfrid_Svartholm

https://limewire.com

https://en.wikipedia.org/wiki/LimeWire

https://en.wikipedia.org/wiki/Gnutella

https://www.napster.com/availability

https://en.wikipedia.org/wiki/Napster

https://www.fortinet.com/resources/cyberglossary/digital-rights-management-drm

https://www.reddit.com/r/pcgaming/comments/oq560w/a_discussion_on_denuvo_anti_tamper_its_impact_on/

https://www.makeuseof.com/what-is-denuvo/

 

 

 

 

 

 


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése